Blog Kritika!:)

Külső: Nagyon tetszik a háttered. Amint megnyitottam arra terelődött a figyelmem, pedig nem feltűnő. Jó választás. A bejegyzést nagyon jól tetted, hogy így kiemelted így olvasás közben nem terelődik el az olvasó figyelme.

Modulok: Hát itt van min javítani. Nem lehet elolvasni szinte semmit. A rózsaszínnel írt részeket is alig, de azt legalább jobban, mint a szürkés részeket. Most mutatkozott meg, hogy milyen veszélyt rejt, ha valaki ilyen sokszínű hátteret választ, mert ilyenkor nem igazán lehet eldönteni, hogy milyenek legyenek a karakterek. Csak azt tudom javasolni, hogy a modulokat is emeld ki mint a bejegyzést. Én valami halványabb színnel tenném vagy ugyan olyannal mint a bejegyzés. Ezzel is elveszel egy kis hangsúlyt a háttérről, mert gondolom, hogy nem arra akarod terelni először az olvasót. Aztán a modulok maguk. Itt is szerintem felesleges a Népszerű bejegyzések. A többi sz mind okay.

Fejléc: Arról azért nem írok véleményt mert ugye kértél egy másikat.

Írta: http://lifesaver-life.blogspot.hu/2013/06/3-kritika.html

19. rész

Amióta anya elment, emberemlékezet óta nem volt olyan ítéletidő. Az elvesztése felett érzett tompultság helyét a semmiből előrontó fájdalom vette át, ilyenkor összegörnyedtem, a testemet rázta a zokogás.

***

-          Megjöttem! – kiáltottam fel az emeletre.

Levettem a cipőmet, majd a konyha felé vettem az irányt.

-          Anya hol van? – kérdeztem Apát.

-          Elment. – hangja meggyötörtnek tűnt.

-          Mikor jön haza?

-          Soha. – suttogta.

-          Tessék? – csodálkoztam.

-          Lara anyád elment. Végleg. – folyt le egy könnycsepp a szeméből, amint azonnal le is törölt.

Felszaladtam az emeletre, kerestem a hálószobába, a fürdőben, az erkélyen, de nincs sehol. A ruhái is eltűntek. Még egy darabig a szoba közepén álltam és szólongattam. Furcsán, zavartan éreztem magam, meg se tudom magyarázni miért de pánikotam. Amikor végre felfogtam, hogy nem jön össze zuhantam.

***

-          Ki ez a nő Mo? – kérdezte Justin.

Nem tudom miért, de most először szégyelltem, hogy Justin így hív.

-          Ő az anyám Justin. – feleltem.

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni. És ez jobban fájt, még annál is mintha ezer kést döftek volna belém. Fájt kimondanom az „anya” szót. Olyan régen nem használtam, sőt ő már nem is az anyám. Csak egy idegen lett számomra.

-          Üdvözlöm! Justin Bieber. – állt fel Jus. Majd kezet fogott anyával.

-          Amy Jones. – mosolygott. – Nagyon helyes barátod van Lara. – nézett végig Justinon.

-          Nem a barátom. – forgattam meg a szemem. – De tudhatnád ha itt lettél volna.

-          Anya! Jössz már? – szaladt hozzánk egy kisfiú.

-          Megyek. – vette fel az ölébe.

Rengeteget álmodoztam, hogy milyen lesz anyát először látni. Minden lehetőség felmerült bennem, de ez nem. Igazából nem fájt, csak az, hogy köszönés nélkül ment el.

-          Lara! Itt a telefonszámom, ha kész vagy normálisan beszélgetni velem. – lépett vissza hozzám, majd átnyújtotta a névjegyét. 

18. rész

Elnézést, hogy ekkora hatlamas késéssel jön az új rész. De évvége volt, és szerettem volna a barátaimmal tölteni ezt a kis időt. Ugyanis 8. vagyok és ballagunk.... Nagyon sajnálom tényleg :*

Amikor megszólalt az ébresztőóra, olyan érzésem volt, mintha csak most csuktam volna be a szemem. Odafordultam, hogy lenyomjam, de elszörnyedve rántottam vissza a kezem, amikor meleg bőrhöz értem. Próbáltam visszaemlékezni, hol vagyok. Amikor eszembe jutott, elborzadtam: hátha azt gondolja, majd, szándékos volt?

-          Justin! Az órád! – suttogtam. Még ekkor sem mozdult. – Justin! – böktem oldalba. 

-          Miaz? – mormogta.

-          Az órád! – estem vissza az ágyba.

Oldalra fordult, majd egy mozdulattal leverte az órát, az éjjeliszekrényről.

-          Kérsz reggelit? – kérdezte.

Megráztam a fejem. – Nem vagyok éhes.

-          Hát én igen. Gyere, lemegyünk  motorral az utca végén lévő kávézóba.

Kibújtam az ágyból, a lábam beledugtam a mamuszba és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

-          Hova mész?

-          Felöltözni. – csuktam be magam mögött az ajtót.

A folyosók között bolyongva, megtaláltam a fürdőszobát. Beléptem az ajtón. Majd megszabadultam a ruháimtól, és megengedtem magamra a forró vizet. Nem sokáig álltam a víz alatt, hamar kiszálltam alóla. Hatalmasat sikítottam mikor kinyílt az ajtó és Chaz állt a túloldalt.

-          Mi történt? – jelent meg hirtelen Justin is.

-          Hu Lara bocsi, nem tudtam hogy bent vagy. – mentegetőzőt. – De már ezért a látványért megérte felkelnem. – nézett végig a meztelen testemen.

-          Csukd már be az ajtót!! – kiabáltam.

Kitessékeltem a fiúkat a fürdőszobából, majd dühösen rájuk csaptam az ajtót. Nem gondoltam volna hogy itt lesz Chaz is. A kis incidens után gyorsan felkapkodtam magamra a ruhát, majd lementem a nappaliba.

-          Indulhatunk? – állt fel a kanapéról Jus.

-          Egy pillanat. – magamra gyömöszöltem a cipőmet. – Mehetünk. – húztam ki magam.

***

A legeldugottabb asztalnál foglaltunk helyet, ugyanis nem szerettük volna magunkra felhívni a figyelmet, mint „Jusitn Bieber nem egy éjszakás kalandja” amiért az emberek megszoktak minket csodálni, pontosabban engem.

-          Mit kérsz? – zökkentet ki a bambulásomból Justin.

-          Egy kávét. – feleltem.

Justin kérdően felpillantott rám, majd lerakta az étlapot: - Tudom, hogy elkellet volna mondanom Chazet, de elfelejtettem. S nem gondoltam volna, hogy pont ma alszik otthon. Mellesleg nem is mondtad hogy van tetoválásod. – mosolygott kajánul.

Zavarba jöttem. Eddig még senkinek nem mutattam meg a tetkómat. Nem voltam rá büszke, rosszkor voltam rossz helyen. Fájt visszagondolni is.

-          Nem akartalak megbántani Lara. – helyezte rá a kezeit az enyéimre, mikor meglátta hogy rosszat szólt.

-          Nem baj, csak rossz emlékek. – mosolyogtam.

Egy csilingelő hangot hallottam a bejárat felől. Egyből felismertem, pedig már nagyon régen hallottam. A fejemet a bejárat felé kaptam, mikor tudatosult bennem, hogy ki az. Gyönyörű volt. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor kilépett az ajtón. Csak most volt mellette egy kisgyerek, meg egy idősebb éviében járó férfi is.

-          Anya – suttogtam alig hallhatóan.

Mintha ordibálva mondtam volna, a nő egyből felém kapta a fejét. A mosoly az arcáról lehervadt. Tudtam, hogy felismert. Tudtam, egyszerűen éreztem.

-          Lara jól vagy? – aggodalmaskodott Justin.

-          Tessék? – kaptam vissza a fejemet.

-          Azt kérdeztem jól vagy –e.

-          Igen, persze minden rendbe. – erőltettem fel egy mosolyt.

Egy váratlan kéz nehezedett a vállamra. – Lara. – hangzott el a nevem a maga csilingelő hangján.

17. rész

Nos ez most kicsit hosszabra sikeredett, de nekem az egyik kedvencem lett. :)

Justin puszit nyomot az arcomra, majd egyenes derékkal kivonult az arénába. Követtem, és mikor a következő szobába értünk, meglepett hányan szoronganak azon  a kis helyen. Csak állóhelyek voltak, de a lökdösődések és az ordibálások felerősödtek mikor beléptünk. Justin felém biccentett, aztán Chaz kezét éreztem a vállamon, ahogy maga mellé húzott.

Odahajoltam a füléhez.

-          Kettőt teszek Justinra. – kiabáltam.

Chaz szemöldöke felszökött amikor előhúztam két százdollárost a zsebemből. Elém tartotta a tenyerét, és meg belecsaptam a pénzt.

-          Nem is vagy olyan illedelmes, jó kislány akinek hittelek. – mondta, majd tetőtől talpig végigmért.

Jack legalább fél fejjel magasabb volt Justinnál, nagyot nyeltem mikor láttam őket közvetlenül egymásra meredni. Nem láttam Justin arckifejezését, de nyilvánvaló volt hogy Jack vérére szomjazik.

-          Fogd be a füled kislány! – mosolygott Chaz.

Két tenyeremet a fülemhez szorítottam, Chaz pedig megadta a jelet. Justin nem támadott, hanem pár lépést tett hátra. Jack odavágott, Justin jobbra ugorva lehúzta a fejét. Jack ismét támadott, de Justin ismét elkapta a fejét.

-          Mi a franc ez? Ez nem bokszmeccs Justin! – ordította Adam.

Justin ököllel belevágott Jack orrába. A szobában az üvöltés fülsüketítésre dagadt. Justin egy bal horoggal eltalálta Jack állkapcsát, a számhoz kaptam a kezem mikor Jack újból támadott, de Justin sikeresen kikerülte őket. Jus ismét támadott, Jack már alig bírta az iramot. A földre esett, így Justin megadta neki a kegyelemdöfést.

Irgalmatlan volt. Elsőnek a térdével Jack arcába vágott, majd addig sorozta míg a földre nem kényszerült. Elernyedt teste a földön feküdt, eszméletlenül. Chaz eltávolodott tőlem, hogy a vörös rogyott Jack  arcába dobja.

Justint elnyelte a rajongók tömege, én háttal a falnak simultam, így araszoltam az ajtó felé, amelyen bejöttünk. Nagy megkönnyebbülés volt mikor végre elértem a folyosói, végig attól féltem, hogy a földre löknék és eltaposnak.

Beértem a kis szobába. Majd pár perc múlva egy ajtónyitásra lettem figyelmes. Attól tartottam, hogy a tömeg beözönlik a kis helységbe. Miután eltelt még jó pár perc és még Justin minig nem tért vissza úgy gondoltam elmegyek megkeresem. Kimentem a folyosóra de nem mertem messze menni, mivel a rengeteg ember mind kifelé özönlött. Így visszamentem.  De éppen mikor visszamentem a sötétségébe hallottam hogy Justin rémülten keres.

-          Lara!

-          Itt vagyok! – Kiáltottam.

Odafutottam hozzá, ő pedig szorososan átölelt, aztán homlokát ráncolva lenézett rám:

-          A frászt hoztad rám! Majdnem újabb verekedést kellet kezdenem, hogy idejussak hozzád. Végül átvergődtem a tömegen,erre sehol sem vagy!

-          Örülök, hogy visszajöttél. Nem repestem az örömtől, hogy egyedül keljen megkeresnem a kijáratot.

Az aggodalmat abban a pillanatban mintha letörölték volna az arcáról, és szélesen elvigyorodott.

-          Gondolom, elvesztetted a fogadást.

Chaz jelent meg nagy léptekkel. Elhívta tőlem Justint. Párszor felemelték a hangjukat de nem vettem ki mégis miről beszélnek. Visszatértek. Justin egy hatalmas pénzköteget gyömöszölt a zsebébe, aztán ferdén rám mosolygott.

-          Több ruhára lesz szükséged.

-          Tényleg rákényszerítesz, hogy egy hónapig nálad aludjak?

-          Hagytad volna, hogy egy hónapig szex nélkül éljek?

Nevettem, mert tudtam, hogy hagytam volna.

-          Álljunk meg nálunk.

Justin arca felragyogott.

-          Ez érdekes lesz.

Chaz elment mellettünk, és a nyereményemet a tenyerembe nyomta.

Jus felvonta a szemöldökét.

-          Fogadtál?

-          Gondoltam, kiélvezem, ahogyan kell.

***

A lakása előttiparkolóba értünk, rengeteg autó parkolt ott.

-          Gyere felviszlek.

Kacarászva ugrottam fel a hátára, és mellkasán összekulcsoltam az ujjaimat, míg felrohant a lépcsőn. Óvatosan kinyitotta az ajtót, majd lerogyott a kanapéra. Felsikítottam mikor nekem dőlt. Előre hajtoltam majd láttam az arcán hogy elégedett.

-          A ruháidat mindjárt felhozom. Addig menj fürödj le! – utasított.

Elbotorkáltam a fürdőszobáig. Majd megengedtem magamra a forró vizet. Túlságosan sokat álltam a forró víz alatt így a bőröm öregebbnek tűnt.  Kinyílt az ajtó, én meg összerezzentem.

-          Justin?

-          Igen, én vagyok. – felelte.

Gépiesen azok elé a részek elé kaptam a karomat, amit nem akarok hogy lássa.

-          Mit keresel itt? Mars ki!

-          Elfelejtetted a törülközőt, és idehoztam a ruháid is, meg a fogkefédet, és valami fura arckrémet amit a zsákodban találtam.

-          Te átkutattad a holmimat? – sikítottam. Nem válaszolt, hallottam amint kinyitja a csapot, aztán elkezdi mosni a fogát.

Kikukkantottam a műanyag függöny mellet, s a függönnyel eltakartam melleimet.

-          Húzz  innen Justin!

Felpillantott rám, a szája csupa fehér hab volt a fogkrémtől. – Fogmosás nélkül nem tudok lefeküdni.

-          Ha egy méternél is közelebb merészkedsz a függönyhöz, kinyomom a szemedet míg alszol!

-          Nem kukucskálok, Mo.

A víz alatt vártam, idegesen míg befejezi a fogmosást ó. Hallottam amint becsukta maga mögött az ajtót. Gyorsan lemostam magamról a habot, megtörülköztem, majd felöltöztem. A tekintetem megakadt az éjszakai hidratálón, és akaratom ellenére is elmosolyodtam. Ha akart nagyon figyelmes és kedves tud lenni.

Justin nyitott be még egyszer: - Igyekezz már Mo! Itt fogok megőszülni!

Hozzávágtam a legközelebbeső tárgyat amit történetesen a  hajkefém volt, de elhajolt előle. Nevetve csukta be maga mögött az ajtót. Fogat mostam, majd végig csoszogtam a folyóson.

Habozás nélkül kétszer bekopogtam az ajtaján.

-          Nem kell kopognod Mo, ez már a te otthonod is.

Kinyitottam az ajtót, én meg beléptem rajta.

-          Csini a pizsid. – dicsért meg. Megpaskolta maga mellet a párnáját majd így szólt: - Gyere csak nem harapok!

-          Nem félek tőled!

Leültem az ágyára majd bebújtam a pihe-puha ágyába. Justin felállt majd kiment a szobából. Hallottam, ahogyan megnyitja a zuhanyt. 10 perccel később besétált egy száll boxerben. Kidolgozott teste tökéletesen látszódott, karjait tetoválás borította, Muszáj volt elkapnom a fejemet, mert éreztem ahogyan elpirulok. Miután leoltotta a villanyt bebújt mellém.

-          Te is itt alszol? – fordultam felé.

-          Mivel az én ágyam. – nevetett fel. – Vagy tán nem bízol bennem? Esküszöm  példásan fogok viselkedni.

Nem válaszoltam, egész egyszerűen elfordultam tőle. Magam mögött betömködtem a takarót, hogy áthatolhatatlan választóvonal legyen közöttünk.

- Jóéjt Lara. – súgta a fülembe. Éreztem mentolos leheletét, ahogyan megcsapta az arcomat, tetőtől talpig libabőrős lettem. Hála istennek sötét volt, agy nem látta zavarba ejtő mozdulatomat, vagy utána elpirulásom.

16. rész

-          Nem fogom az orrodra kötni a nemi éltemet Harry!

-          Szóval igen. – forgatta meg a szemet.

-          Nem képzeld Harry nem! Csak barátok vagyunk! – kiabáltam.

***

Úgy érzem most vesztettem el az egyik legjobb barátomat egy kis apróság miatt. Végül is az emberek változnak, de nem gondoltam hogy ilyen gyorsan s rossz irányban. Nem gondoltam volna Harryről hogy valaha így fog viselkedni.

Gondolataimból a telefoncsörgése zökkentett ki.

-          Szia Justin. – szóltam bele.

-          Mo otthon vagy? – kérdezte.

-          Igen.

-          Akkor 5 perc és ott vagyok.

Majd lenyomta a telefonom. Fél percig még bámultam a Blackbarry-m majd kapcsoltam. Mire rendbe raktam a szobámat addigra megszólalt a csengő.

-          Gyere be. – nyitottam ki Justin előtt az ajtót.

-          Nem szeretnék sokáig maradni, csak kell egy kis szerencse. – lépett beljebb az ajtón.

-          Mihez kell neked? – foglaltunk helyet a kanapén.

-          Ma este meccsem lesz. És muszáj volt látnom.

-          El.. elmehetek veled? – suttogtam.

Justin egyből fölkapta a fejét, majd egyenesen a szemembe nézett.

-          Biztos vagy benne?

-          Igen. – mosolyogtam. – Mit kell felvennem? – indultam a szobám felé.

-          Mivel nem szeretnék mást is szétverni ezért kérlek öltözz úgy hogy ne  legyen kint a melled.

Hallottam a mögöttem lépkedő meztelen lábakat, így tudtam Justin követ. Besétáltam a szobámba, egészen a szekrényig. Kivettem belőle egy pántnélküli ruhát, amit Jus egyből leszavazott. Majd végül közös megegyezés alapján választottuk ki a ruhámat.

Kiszálltunk a kocsiból, majd egy sötét sikátor felé vettük az irányt. Sötét volt bent, így közelebb húzódtam Justinhoz amit persze észre vett. Megfogta a kezemet és átkulcsolta kezeinket. Tudtam, hogy nem kell semmitől félnem míg ő velem van.

-          Mo, maradj itt. Én körbenézek tiszta- e a terep. Egy pillanatra se mozdulj el! – utasított míg ő óvatosan benyitott az ajtón.

Justin eltűnt. Féltem –e ? Még jó hogy. Egy sötét sikátorba. Egyedül. Egy lány. Biztatóan hangzik, de nem kellet sokat várnom míg Justin ki nem jött s behúzott a terembe.

A fülledt levegő keveredett izzadsággal és egy kis sörszaggal is. Zene halkan hallatszott, mert a neveket skandáló tömeg elnyomta.

-          Erre gyere Mo. – húzott maga után.

Egy kis öltözőserűségbe vezetett Justin.

-          Kérsz valamit inni? – kérdezte.

Megráztam a fejemet.

-          Justin, Jack lesz az ellenfeled. Ő még kispályás, így hagynod kell hogy legalább egyszer megüssön. – lépett be az ajtón Chaz.

-          Rendben. – mosolyogott.

-          Tessék? – nevettem fel cinikusan. – Hagynod kell, hogy megüssön?

-          Pontosan. – válaszolt Chaz.

-          Nehezen hiszem. – néztem nagyszemekkel Justinra.

-          Pedig így van. Ha akarod fogadhatunk is. – szemtelenül mosolygott.

-          Rendben. – egyeztem bele. – Mi legyen a tétje?

-          Ha én nyerek nálam laksz 1 hónapig.

-          Jó, ha pedig én akkor nem fogsz lefeküdni senkivel 1 hónapon keresztül.

Kezet ráztunk. Így kezdődét vette a fogadás. 

15. rész

Egy állat hörgésre hasonlító hangot hallottam. Nagy nehezen kinyitottam a szememet majd a hang irányába próbáltam nézni. Miután felfedeztem hogy a vekkerből jön megpróbáltam lenyomni. Kezeim segítségével próbáltam átmászni az ágy egyik végéből a másikba. Már majdnem sikerült lenyomnom, amikor észrevettem, hogy szuszog valaki mellettem. Fölé tornyosulva megállapítottam, hogy Justin az. Ami elsőnek természetesnek tűnt, de azután leeset hogy mit keresek én mellette? Majd jobban szét néztem rájöttem nem is az én szobámba vagyok. Nem tudtam sokáig ezekkel törődni ugyani egyre hangosabb lett a hörgés. Óvatosan átnyúltam Justinon majd lenyomtam, ám de egy óvatlan pillanatban a kezem kicsúszott majd ráestem.   

Justin felnevetett.

-          Ébren vagy? – másztam le róla.

-          Nem is aludtam az este. – ült fel.

-          Miért? – csodálkoztam.

-          Tudod milyen nyugodtan alszol? – terelte el a témát.

-          Képzeld én este alszom, és nem magamat figyelem. – forgattam meg a szemem.

Nem válaszolt semmit csak felkuncogott, majd az egyik óvatlan pillanatomban Justin hozzám vágta párnáját.

-          Ha harc hát legyen harc! – kiáltottam fel, majd követve a példáját megütöttem a párnával.

Már annyira belemerültünk a „játékba” hogy észre sem vettük mit is csinálunk pontosan. Justin éppen rajtam feküdt és úgy próbálta meg lefogni a kezeim, mire egy halk kopogás hallatszott, s 2 mp múlva már bent állt a szoba kelős közepén az illető.

-          Justin één.. – döbbent le Amanda mikor észrevette, hogy ketten vagyunk.

Justint gyorsan lelöktem magamról, s olyan erősen löktem meg, hogy a padlón kötött ki. Mire ő hangosan felnevetett.

-          Mit akarsz Amanda? – állt fel Jus a padlóról.

-          Csak beszélni szerettem volna veled, de amint látom elfoglalt vagy. – nézett rám lenézően.

-          Gyerünk le a konyhába. – tolta ki Amandát az ajtómon majd rám kacsintott.

Amíg ők kint beszélgettek addig én vettem a bátorságot, és elmentem zuhanyozni. Miután kellően kiáztattam magamat elzártam a zuhanyt s felöltöztem. A hasam már korgott az ürességtől, ezért mentem a hangok után s megtaláltam a konyhát. Éppen elkaptam a beszélgetésük leglényegesebb részét.

-          Justin én még minig szeretlek.

-          Amanda kérlek, én sohasem éreztem semmit irántad. S már azt az estét is nagyon bánom. Visszatekerném az időt ha lehetne.

-          Larát szereted ugye?

Pechemre pont most szólalt meg a padló alattam, mire mindketten felém kapták a fejüket.

-          Bocsánat csak éhes vagyok, de elugrok a közeli pizzázóba.

-          Elviszlek, Amanda már ugyis távozni készült ugye?

-          Igen. – erőltetett egy mosolyt.

Justin szó szerint kidobta Amandát a lakásból.

-          Mennyit hallottál? – tért rá egyből a témára.

-          Éppen eleget.

-          Régen volt már az Lara. Felnőttünk.

-          Szeretted őt? – dőltem bele a pihe-puha kanapéba.

-          Igen. – foglalt helyet mellettem.

-          Nagyon? – firtattam tovább.

-          Az életemnél is jobban. – húzott közelebb magához, majd átölelt.

-          De akkor miért szakítottatok?

-          Sosem voltunk úgy együtt. De amúgy azért mivel neki fontosabb volt az iskola, fősulira szeretett volna menni, így nem maradt ideje rám.

-          Sajnálom. – bújtam hozzá közelebb.

-          Nem bánok semmit. Igazából örülök is, mivel most nem lehetnénk így. – puszilt bele a hajamba. – Mindjárt éhen halok, ne rendeljünk valamit? – állt fel mellőlem.

Bólintottam egyet.

Nagyon bántott az Amandás dolog. Sosem említette nekem, hogy volt közük egymáshoz, főleg ilyen komoly dolog.

-          Ne emészd már magad, nem a te hibád. – jelent meg hirtelen Justin.

-          Justin! Ha most nem lettem volna itt visszafogadtad volna? – álltam fel.

-          Nem. Ő már a múltam. – ölelt meg. – És kérlek hagyjuk ezt a témát.

-          Mikor jön a pizza? – tereltem el a témát.

-          Félóra. – mosolyogott.

***

  

Éreztétek már úgy, hogy elhidegült tőletek a saját házatok? Más lett a légköre, rideg lett mindene. Mert én igen. Tudtam ha belépek hatalmas letolást fogok kapni a tegnapiért, de nem érdekelt. Justin fontos számomra, s nem hagyom hogy egy ilyen apróság miatt elszakítsanak minket egymástól.

Sóhajtottam egy nagyot, majd beléptem az ajtón.

Szokatlan csend fogadott, senki nem mutatott életjelet, vagy hogy egyáltalán van-e itthon valaki. Fellopóztam a szobámba, majd egy váratlan vendég fogadott.

Harry. A kanapémon aludt, látszott rajta, hogy egész éjszaka fent volt. Meggyötörtnek tűnt. Halkan kinyitottam a szekrényemet, és találomra kivettem egy nadrágot, egy felsővel.

Átvándoroltam a fürdőszobámba, majd átöltöztem. Harry halk mocorgására lettem figyelmes. Kinéztem, s láttam, hogy Hazzus felébredt.

-          Jó reggelt Harry. – mosolyogtam rá, miközben fésültem a hajamat.

-          Végre Lara. – állt fel majd szorított a karjai közé. – Hol voltál egész este?

-          Justinál.

-          Lefeküdtetek?  - tért rá a nem kívánatos témára. Ugyanis nem tudtam, hogy lekefüdtem –e vele. 

14. rész

Na ez egy kicsit izgalmasabb rész lett, sok-sok konfiktussal. Renélem azért tetszeni fog. Jó olvasást :*

Dianna megragadta a karomat, s egy nagycsomó izzadt teseten húzott át. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember lesz egy illegális verekedésen.

-          Gyere! Ott van Chaz. – mutatott agy asztal irányába.

Fülledt meleg volt bent, szabály szerűen folyt rólam a víz. Átverekedtünk a tömegen, egészen Chaz-ig.

-          Chaz ő itt Lara, Lara ő Chaz. – mutatott be egymásnak.

-          Már sokat hallottam rólad Lara. – mosolygott rám.

-          Igazán? – ismét éreztem hogy elpirulok.

Bólintott majd az ajtó felé pillantott, ahol megjelent egy mikrofonos ember.

-          Jó napot hölgyeim és uraim! – köszöntött. – Az piros sarokban Tom Clark, a kék sarokban pedig Justiin „Gepárd” Bieber!! – üvöltötte.

A mosoly az arcomról lehervadt. A kórházi eset azért volt sebes az ujja, ezért volt feldagadva az arca, és az éttermes eset is.

Egy csengő hangja szólalt meg és elkezdődőt a meccs. Nem láttam semmit, ezt is csak a Justin nevét skandáló tömegtől tudom.  Muszáj volt közelebb mennem, csak akkor hiszem el ha a saját szememmel látom. Nem gondolkoztam csak cselekedtem, megfontolatlanul, elindultam a ring felé. Átkellet gázolnom néhány emberen de onnan már láttam, hogy tényleg Justin az. Justin aki éppen egy hatalmas ütést mért az ellenfelére. Pólójánál fogva megemelte majd ököllel elkezdte ütni az arcát. A szeme fekete lett, elvakította a pénz hatalma. Egészen addig ütötte míg a fiú egész arca csupa vér nem lett, még egy utolsó ütést mért rá ami eltörte az arccsontját és az abból származó vér ráfröccsent a fehér blúzomra.

A mikrofonos fiú odament és felemelte Justin kezét, amit hatalmas ujjongás követte.

-          Lara! – kiabálta valaki a nevem.

-          Itt vagyok. – emeltem fel a kezemet.

Muszáj volt még egyszer ránéznem a „szörny” Justinra, aki.. aki egyenesen engem nézett. Szemei már ismét barnák voltak, hajából csöpögött az izzadsága úgy mint ahogy a teste többi részéből is.

-          Végre Lara. – fogta meg a karomat Dianna. – Mit keresel itt? – ordibált.

-          Onnan nem láttam semmit. – próbáltam ésszerű magyarázatot adni.

Hirtelen valaki megérintette a vállamat. Fejemet egyből arra a helyre kaptam, ahol az előbb Justin állt, de hűlt helye volt. Így egyértelműen tudtam, hogy ő van mögöttem. Lassan és óvatosan maga felé fordított.

-          Mo, tudom hogy mit gondolsz, de kérlek had magyarázzam meg. – csúsztatta le kezeit az enyémekhez.

-          Kérlek engedj el. – szökött pár könny a szemembe.

-          Kérlek beszéljük meg. – fogta meg erősebben a kezeimet.

-          Szö..szörnyeteg vagy. – szipogtam.

Nem tudom miért engedtem meg, de jól esett az ölelése. Szorosan hozzábújtam, s olyan volt mintha megállt volna az idő. Nem érdekelt, hogy az előbb ölt meg majdnem egy embert, vagy hogy a blúzom tiszta vér. Semmi. Csak szorosan öleltem.

-          Laraa! – kiabálta valaki a nevemet.

-          Már csak ő hiányzott. – forgatta meg a szemét Jus.

-          Harry? – csodálkoztam.

-          Neked elment az eszed?! Hogy kerülsz ide? Vagy egyáltalán te hogy engedhetted meg neki hogy eljöjjön? – förmedt ránk Harry.

-          Ő nem tehet semmiről, Diannával jöttem. – védtem meg Biebert.

-          Már megint azzal a kis ribancal barátkozol? Komolyan Lara elment az eszed.

-          Nem vagyok ribanc. – pofozta fel Dianna Hazzát.

-          Csaj búnyóó! – üvöltötte el magát Justin.

-          Justin! – vágtam hasba.

-          Elég volt! – tört be közénk Louis. – Lara, Harry emeljétek fel a picsátokat és üljetek be az autóba! Most! – üvöltötte. És ti pedig takarodjatok a húgom közeléből!! – bökte meg a mutatóujjával Justint.

-          De Louis ő nem tehet semmiről. – álltam ismét védelmébe Justinnak.

-          Kifelé! – üvöltötte.

-          Nem! Nem megyek ki! – kiabáltam ismét.

Louis arca eltorzult, látszott rajta hogy csalódott bennem.

Odaálltam Justin mellé majd megfogtam a kezét. Harry megragadta Louis kezét majd elkezdte kifelé húzni. Már majdnem kiértek mikor Harry visszapillantott és megcsóválta a fejét. Nem szólt semmit csak kiment, ami éppen elég volt hogy testem a földre zuhanjon. Jobban fájt mindennél. Nem tudtam mit csinálni csak elkezdtem sírni. Jus megragadta erőteljesen a karomat s felállított. Kezeit lábam alá helyezte, majd egy mozdulattal az ölébe vett. Karjaimat nyaka köré fontam majd szorosan hozzá bújtam. 

13. rész

-          Szóval azt mondod, hogy egy pasi megnézte a melleidet és Justin szétverte? – ült le mellém az ágyba Amanda.

-          Pontosan.

-          De aranyos. – tapsolt egyet Tori.

-          Nem Tori ez csöppet sem aranyos. Csak egy elmebeteg ember tesz ilyet.

-          Vagy akinek tetszik valaki. – vágott Nati Amanda szavába.

-          Megmondtam neki, hogy nem szeretnék tőle semmit. És azt mondta ő se szeretne. – mosolyogtam rá.

-          Azért mentek ma is randira. – forgatta meg a szemét Amanda.

-          Nem randi. Csak két barát elmegy moziba.

-          Az tényleg nem randi. – ütött meg egy párnával Tori.

Tudom, hogy mindenki azt gondolja radnira megyek, de nem. Nem szeretnék kapcsolatot, főleg nem Justinnal. Ő más világ. Alkohol, cigi, drogok, sex. Sokkal jobb így mindkettőnknek.

-          De amúgy szerintem aranyosak lennétek. – szólalt meg Nati.

-          Dehogy is. – védekeztem.

-          Szerintem jobb nekik külön. És jobb lenne ha elkerülnéd.

-          Figyelj Amanda, nem mindenki olyan mint te. Attól hogy már megvoltál neki nem biztos hogy Lara is meglesz. Meg amint hallottad csak barátok. – emelte fel a hangját Tori.

-          Hogy mi? – fakadtam ki.

-          Na ezt szépen megcsináltad Victoria Kern.

-          A teljes  nevedet mondta, szerintem jobb ha elkezdesz futni. – nevetett fel Nati.

***

-          Szia Momo. – köszönt Justin.

-          Szia. – mosolyogtam rá. – Mit néznünk ma?

-          Ha neked megfelel akkor a Vasember 3-at.

-          Ú azt nagyon szeretem. – csillant fel a szemem.

Hogy meg akartam –e kérdezni az Amandás sztorit? Hát persze. De úgy voltam vele, majd elmondja ő ha akarja. Igaz alig bírok ellenállni de ki kell bírnom. Még a végén azt hiszi, hogy féltékeny vagyok. Ami persze nem igaz.

Elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk a film kezdetét. Imádom Robert Downey Jr.-t. A világ egyik legjobb színésze.

-          Mi a baj Mo? – suttogta Justin.

Megráztam a fejemet, és próbáltam a filmre koncentrálni de Justin nem hagyott. Belebökte az egyik ujját az oldalamra, mire én hangosan felsikítottam. Nem hagytam magam ezért megdobtam popcornal, mire ő még egyszer megbökte az oldalam. Amire persze én hangosan felnevettem. S ezt eljátszottuk még párszor.

-          Menjetek már szobára. – szólt ránk a mögöttünk ülő csávó.

Tudtam, hogy Justin bármelyik pillanatban széttépheti. De ahelyett hogy azt tette volna elkezdte csikizni a hasamat. Az egész terem az én nevetésemtől zengett, míg nem jött egy őr és megkért minket „kedvesen”, hogy hagyjuk el az épületet.

-          Ezt jól megcsináltad Mo. – mosolyogott rám.

-          Tessék? – csodálkoztam. – Nem én tehetek róla, hogy engem piszkáltál. – sértődtem be.

-          De igen te tehetsz róla, ha nem lennél ilyen szép akkor tudtam volna a filmre koncentrálni.

Éreztem ahogy az egész arcom elvörösödik. De mielőtt visszavághattam volna, megcsörrent a telefonja. Rövid beszélgetés volt. De abból is tudtam, hogy mennie kell valahová.

-          Jóéjszakát Mo. – puszilta meg a szám sarkát, mikor kirakott a ház előtt.

-          Jóéjt Justin. – pirultam el ismét.

Kint álltam a kapunál egészen addig míg el nem hajtott. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást míg be nem értem.

-          Gyerünk Lara öltözz! – vágott hozzám egy ruhát Dianna.

-          Hová megyünk? – döbbentem le.

-          Tudtam, hogy elfelejted. Ma egy boxmecsre megyünk. És nem mondhatod le, mivel megígérted!

-          És ezt kell felvennem? – néztem meg az enyhén rövid ruhámat.

-          Igen.