15. rész

Egy állat hörgésre hasonlító hangot hallottam. Nagy nehezen kinyitottam a szememet majd a hang irányába próbáltam nézni. Miután felfedeztem hogy a vekkerből jön megpróbáltam lenyomni. Kezeim segítségével próbáltam átmászni az ágy egyik végéből a másikba. Már majdnem sikerült lenyomnom, amikor észrevettem, hogy szuszog valaki mellettem. Fölé tornyosulva megállapítottam, hogy Justin az. Ami elsőnek természetesnek tűnt, de azután leeset hogy mit keresek én mellette? Majd jobban szét néztem rájöttem nem is az én szobámba vagyok. Nem tudtam sokáig ezekkel törődni ugyani egyre hangosabb lett a hörgés. Óvatosan átnyúltam Justinon majd lenyomtam, ám de egy óvatlan pillanatban a kezem kicsúszott majd ráestem.   

Justin felnevetett.

-          Ébren vagy? – másztam le róla.

-          Nem is aludtam az este. – ült fel.

-          Miért? – csodálkoztam.

-          Tudod milyen nyugodtan alszol? – terelte el a témát.

-          Képzeld én este alszom, és nem magamat figyelem. – forgattam meg a szemem.

Nem válaszolt semmit csak felkuncogott, majd az egyik óvatlan pillanatomban Justin hozzám vágta párnáját.

-          Ha harc hát legyen harc! – kiáltottam fel, majd követve a példáját megütöttem a párnával.

Már annyira belemerültünk a „játékba” hogy észre sem vettük mit is csinálunk pontosan. Justin éppen rajtam feküdt és úgy próbálta meg lefogni a kezeim, mire egy halk kopogás hallatszott, s 2 mp múlva már bent állt a szoba kelős közepén az illető.

-          Justin één.. – döbbent le Amanda mikor észrevette, hogy ketten vagyunk.

Justint gyorsan lelöktem magamról, s olyan erősen löktem meg, hogy a padlón kötött ki. Mire ő hangosan felnevetett.

-          Mit akarsz Amanda? – állt fel Jus a padlóról.

-          Csak beszélni szerettem volna veled, de amint látom elfoglalt vagy. – nézett rám lenézően.

-          Gyerünk le a konyhába. – tolta ki Amandát az ajtómon majd rám kacsintott.

Amíg ők kint beszélgettek addig én vettem a bátorságot, és elmentem zuhanyozni. Miután kellően kiáztattam magamat elzártam a zuhanyt s felöltöztem. A hasam már korgott az ürességtől, ezért mentem a hangok után s megtaláltam a konyhát. Éppen elkaptam a beszélgetésük leglényegesebb részét.

-          Justin én még minig szeretlek.

-          Amanda kérlek, én sohasem éreztem semmit irántad. S már azt az estét is nagyon bánom. Visszatekerném az időt ha lehetne.

-          Larát szereted ugye?

Pechemre pont most szólalt meg a padló alattam, mire mindketten felém kapták a fejüket.

-          Bocsánat csak éhes vagyok, de elugrok a közeli pizzázóba.

-          Elviszlek, Amanda már ugyis távozni készült ugye?

-          Igen. – erőltetett egy mosolyt.

Justin szó szerint kidobta Amandát a lakásból.

-          Mennyit hallottál? – tért rá egyből a témára.

-          Éppen eleget.

-          Régen volt már az Lara. Felnőttünk.

-          Szeretted őt? – dőltem bele a pihe-puha kanapéba.

-          Igen. – foglalt helyet mellettem.

-          Nagyon? – firtattam tovább.

-          Az életemnél is jobban. – húzott közelebb magához, majd átölelt.

-          De akkor miért szakítottatok?

-          Sosem voltunk úgy együtt. De amúgy azért mivel neki fontosabb volt az iskola, fősulira szeretett volna menni, így nem maradt ideje rám.

-          Sajnálom. – bújtam hozzá közelebb.

-          Nem bánok semmit. Igazából örülök is, mivel most nem lehetnénk így. – puszilt bele a hajamba. – Mindjárt éhen halok, ne rendeljünk valamit? – állt fel mellőlem.

Bólintottam egyet.

Nagyon bántott az Amandás dolog. Sosem említette nekem, hogy volt közük egymáshoz, főleg ilyen komoly dolog.

-          Ne emészd már magad, nem a te hibád. – jelent meg hirtelen Justin.

-          Justin! Ha most nem lettem volna itt visszafogadtad volna? – álltam fel.

-          Nem. Ő már a múltam. – ölelt meg. – És kérlek hagyjuk ezt a témát.

-          Mikor jön a pizza? – tereltem el a témát.

-          Félóra. – mosolyogott.

***

  

Éreztétek már úgy, hogy elhidegült tőletek a saját házatok? Más lett a légköre, rideg lett mindene. Mert én igen. Tudtam ha belépek hatalmas letolást fogok kapni a tegnapiért, de nem érdekelt. Justin fontos számomra, s nem hagyom hogy egy ilyen apróság miatt elszakítsanak minket egymástól.

Sóhajtottam egy nagyot, majd beléptem az ajtón.

Szokatlan csend fogadott, senki nem mutatott életjelet, vagy hogy egyáltalán van-e itthon valaki. Fellopóztam a szobámba, majd egy váratlan vendég fogadott.

Harry. A kanapémon aludt, látszott rajta, hogy egész éjszaka fent volt. Meggyötörtnek tűnt. Halkan kinyitottam a szekrényemet, és találomra kivettem egy nadrágot, egy felsővel.

Átvándoroltam a fürdőszobámba, majd átöltöztem. Harry halk mocorgására lettem figyelmes. Kinéztem, s láttam, hogy Hazzus felébredt.

-          Jó reggelt Harry. – mosolyogtam rá, miközben fésültem a hajamat.

-          Végre Lara. – állt fel majd szorított a karjai közé. – Hol voltál egész este?

-          Justinál.

-          Lefeküdtetek?  - tért rá a nem kívánatos témára. Ugyanis nem tudtam, hogy lekefüdtem –e vele.