1. rész

Porologus

Vannak olyan emberek, akik eszméletlenül várják a 18. szülinapjukat. Hát én nem ezekhez az emberekhez tartozom. Minig is utáltam a szülinapokat, főleg az enyémet. Minden évvel idősebbek leszünk, minden évvel közelebb kerülünk a halálhoz.

A nap fénye szűrődött be a redőnyön, megvilágítva vele szobám falait. Ami máshol teljesesen normálisnak számítana, de itt Londonba nem igazán lehet ezt elmondani. Itt csak esik,esik és esik. Igazából hozzá lehet szokni. Valahogy.

Még egy kis időig bámultam a falat, majd felkeltem, s ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Kiválasztottam egy szürke pulcsit,egy virágmintásnadrággal s bezárkóztam a fürdőszobámba. Elvégeztem a reggeli teendőim ( fürdés, hajmosás, fogmosás, felöltözés, sminkelés.)

A telefonom már éjfél óta rezeg, nem azért hogy annyi barátom lenne, s születésnapi köszöntéseket írnak, hanem mivel én vagyok Louis Tomilson húga. Mármint csak mostohatesóm. Ugyanis a szüleim elváltak, s apám így talált rá Louis anyukájára. De örülök neki, hogy apám boldog. Anyámmal sose voltak boldogak, anya nem csinált soha semmit otthon. Minig mindent én csináltam, vagy apa. Szóval nem is bánom, hogy elváltak.

-          Boldog szülinapot húgi! – ölelt szorosan meg Lou. – 18 lettél. – sóhajtott. – Jéé ott egy őszhajszál. – mutatott a hajamra.

-          Én is szeretlek. – böktem meg.

-          Mit terveztél ma estére? – fürkészte a szememet.

-          Egy forró teát és Stevan Mayner új könyvét.

-          Jó, akkor 6-re érted jövök. De most mennem kell. Szia! – puszilt bele a hajamba.

Igazából tényleg ezt terveztem, semmi kedvem sincs idegen emberekhez. Odajönnek jó pofizni meg minden, de azt se tudják ki vagyok. Csak Louis egyik húga. Ennyi. Emberszámba se vesznek, mindenki a fiúkért van oda. Minden „barátnőm” csak azért foglalkozott velem, hogy mutassam be őket. De hala a jó égnek az óvodáskori barátaim még megvannak. Őket nem érdekli senki közülük. ( Na jó Tomot igen mivel ő meleg.)  De ennyi.

***

-          Srácok! Baj van. – sóhajtottam. – Leesik rólam a ruha.

-          Normális emberek meghíznak, nem lefogynak. – nevetett Amanda.

-          Akkor keressünk mást. Gyorsan! Nincs sok időnk. Elvégre ez csak a 18. szülinapod. – tapsolt egyet Nati.

-          Bár nekem lett volna ilyen. – sóhajtott egyet Tori.

-          Bár ne nekem lenne. – ültem le az ágyamra.

Mielőtt kitört volna a 3. világháború egy halk kopogást hallatszott az ajtómon.

-          Gyere! – szóltam ki.

-          Ezt Eleanor küldi. – lépett be a szobába Harry és Liam egy-egy ruhával a kezükbe.

-          Azt kérem! – kaptam ki Harry kezéből a ruhát.

-          Na nem! Hogy néz az ki? Egy szülinapi bulira megyünk, nem temetésre. – vette ki a kezemből a fekete csipkés ruhát. Visszagondolva tényleg jó ötlet volt a másikat felvenni. Elég furán néztem volna ki talpig feketébe. De hát itt van nekem Amanda. Mire mennék én nélküle?

-          Szerintem is ez jobb. – emelte meg a ruhát Liam.

-          Szerintem is. – egyetértően bólogatott mindenki. Nem azért mert tényleg az a ruha a jobb, hanem mert tudják milyen Amanda és a ruhák. Ha neki valamilyen ruha nem tetszik akkor azt már nem látod többet.

Kivettem Liam kezéből a ruhát, majd bevittem a fürdőszobámba s magamra kaptam. Belenézve a tükörbe tetszett aki visszamosolygott rám. Boldognak tűnt.. Igen csak tűnt.

-          Lara kész vagy már? – kopogott az ajtómon Harry.

Még egyszer belenéztem a tükörbe. Halványmályva ruhámra omlott barna hullámos hajam. Sminkem nem volt elkenődve sehol, egyszóval kész voltam. Vettem egy mély levegőt s kiléptem az ajtón.

-          Na milyen? – fordultam körbe.

-          Na ha most nem lenne Danielle… - nevetett Liam.

-          Köszi Liam. – nevettem fel. – Többiek? – néztem rájuk kíváncsian.

-          Na ez már jobb. Nem nézel ki úgy mint egy élőhalott. – „dicsért” meg Amanda.

-          Szerintünk is! – bólogatott Tori, és Nati.

-          Harry? – néztem rá kíváncsian, miközben a ruhámat húzgáltam lejjebb.

-          Meseszép vagy. – mosolygott rám.

-          Köszönöm. – pirultam el. – Akkor esetleg indulunk?

-          Kisasszony megtisztelne azzal, hogy elkísér a saját szülinapi bulijára? – fogta meg a kezem Harry.

-          Örömmel. – mosolyogtam rá.