2. rész

-          Egy, Kettő, Három. BOLDOG SZÜLINAPOT!! – üvöltöttek mikor beléptem a házba.

-          Köszönöm! – mosolyogtam. S ahogy végignéztem a társaságon csak ismerős embereket láttam. Barátokat.

Nem tudtam sokáig bambulni ugyanis mindenki jött megölelt, felköszöntött. Jó érzés volt végre csak egy olyan buli ahol én is ismerek mindenkit, és ők is engem.

Miután mindenki kelőképpen végig „nyalt” elindultam keresni valami innivalót. Tudom ez a 18. szülinapom de most sem fogok alkoholt inni. Egyszerűen undorító ha egy nő iszik vagy cigizik. Egy nőnek legyen parfüm illata, s ne olyan mint egy cigis doboznak.

-          Tessék. Mentes. – nyomott a kezembe egy pohár vizet Harry.

-          Köszi. – kortyoltam bele.

-          Na és eddig milyen a buli? – hangsúlyozta ki a „Buli” szót.

-          Csak ismerősök vannak itt. Mindenki kedves velem. Felköszöntöttek, sőt még ajándékot is kaptam. Szóval jó. – mosolyogtam. – Na jó mondjuk azokat ott nem ismerem. – mutattam az ismeretlenek irányába.

-          Én se. – vonta meg a vállát.

Azok az ismeretlenek „pár” rajongó volt, s mint ahogy szokták elrángatták mellőlem Harryt. Ahhoz képest, hogy én vagyok az ünnepelt senki nem foglalkozik velem. Mindenki a másikkal van elfoglalva. Vagy inkább hogy hozott menőbb ajándékot nekem. Ők ezt is versenynek fogják fel.

-          Hogy van az ünnepelt? – lépet mellém Dan.

-          Józanon. – emeltem meg a poharamat.

-          Ki gondolta volna. – nevetett fel.

-          Hé Dan! Ő ki? – mutattam a fiú irányába.

-          Őőő. Úúú asszem Justin. – vakarta meg a tarkóját.

-          De jobb ha elkerülöd. Veszélyes. – szólalt meg hirtelen mögülem Amanda.

-          Azt se tudom, hogyan jutott be. – gondolkozott Dan.

-          Megyek iszok még. – próbáltam lerázni őket.

Ahogy a bárpult felé sétáltam éreztem a tekinteteket a hátamba. Pontosabban Amandáét, és Danét. Szemüket le sem vették rólam.

A Bálpulthoz lépve kértem magamnak még egy pohár vizet. ( De most citromot is kértem bele. De bátor vagyok.) Megittam majd a tánc parkettra lépkedtem. Még minig éreztem a tekinteteket a hátamba. De most jól tudtam, hogy Justin is figyel. Valahogy felkeltette az érdeklődésem. Mit csinálhatott? Miért utálják egymást a fiúk? Érdekelt. Minden porcikám azt súgalta, hogy derítsem ki.

A hangszórókból felcsendült Demi Lovato- Heart Attack c. dala. Betolakodtam középre, ahol tudom hogy Justin néz. S átadtam magam a zenének. Elkezdtem táncolni, nem telt el sok idő mikor egy kart éreztem derekam köré fonódni. Tudtam hogy ő az. Erős, férfias karjai magához húztak.

-          Ne fordulj meg.!– súgta rekedtes hangján a fülembe. Ettől a hangtól még a szőr is felállt a karomon. – Mi a neved szépségem?

-          La..Lara – dadogtam.

Csak mosolygott, majd a fülemhez hajolt.

-          Én Justin vagyok. – súgta ismét a fülembe.

Óvatosan maga felé fordított, de egy percre sem engedte el a derekamat. Magasságát kihasználva végig nézett rajtam. Majd ismét közelebb hajolt a fülemhez.

-          Tetszel nekem Lara.  Szórakozzunk egy kicsit. – tűrte fülem mögé az egyik rakoncátlan tincsemet.

Kirázott a hideg szavai hallatán. Hirtelen elöntött a düh, és a harag. Meglepődtem, de ő még jobban meglepődött mikor kezem az arcán csattant egy nagyot.

-          Hm.. Látom te kihívás leszel. – mondta szinte morogva. – Ez tetszik. Csináld csak. Üss meg még egyszer. – undorítóan mosolygott.

Lehajtotta fejét, így az enyémet arrébb tolta, majd éreztem hogy az ajkai a nyakamhoz tapadnak. Óvatosan elengedte az egyik kezével derekamat, majd a kezét a tarkómra helyezte, nehogy menekülni tudjak. Amint megérzetem nyakamon a durva szívást, kezemet egyből Justin mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni magamtól.

-          Justin! – nyöszörögtem.

Erősen megmarkoltam a pólóját, amikor ez éles fájdalom erősödött, mikor a fogai súrolták a bőrömet. Ziháltan felnevetett, majd kicsit enyhült a fájdalom mikor ajkaival folytatta. Nem sokáig engedte meg nekem a kényeztetést, s az egyik pillanatban beleharapott a nyakamba.

Az felhangosodó zenébe elveszett az én halk nyögésem. Justin még egy utolsó csókot nyomott a nyakamra.

Megragadtam az alkalmat, s kitéptem karomat az övéből, majd a sajgó pontot tapogattam.

-          Mostantól csak az enyém vagy. – mosolyogott rám gúnyosan.

-          A francba! – szitkozódtam. 

-          Héé Bieber! Mit keresel te itt? – kiabált mögöttünk valaki.

-          Harry haver. De rég láttalak. – mosolygott rá.

-          Mit keresel te Lara közelébe? – szorította ökölbe a kezét. – Bántott téged? – fordult felém.

Némán megráztam a fejemet. Nem akartam balhét. Főleg nem most.

-          Nyugi Rómeó csak táncoltunk. – bökte meg Harry vállát.

-          Ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni halott vagy!

-          Nem újjal nyúltam. – nyalta meg a száját. Célozva az előbb történtekre.

Gyorsan kapcsoltam, s elrejtettem a hajammal.

-          Vedd onnan a hajad! – utasított Harry.

Nem reagáltam semmit rá. De hirtelen Harry megfogta a hajamat s arrébb dobta. Erei kiduzzadtak, még a homlokán is. Látszott rajta, hogy elönti a düh. A másodperc egy töredéke alatt történt, de hirtelen Harry nekiesett Justinnak. Harry kihasználta, hogy Justin elvesztette egyensúlyát a földre lökte. Hasára ráült majd, teljes erejéből elkezdte ütni az arcát.

-          Harry! Hagyd abba! – próbáltam lefogni a kezét.

Kizökkentettem őt az ülésből, s Justin kihasználta ezt, gyorsan ledobta magáról. Majd ő ült fel rá úgy. Justin minden ütése pontosan ugyanolyan erejű volt, s milliméter pontosan ugyanoda a helyre ütött. Míg Harry inkább Justin száját ütötte, addig Justin Harry szeme alatti rész ütötte.

-          Justin! Hagyd abba! Még megölöd! – sikítottam.

Nem reagált semmit, csak ütötte tovább. Nem tehettem más mint, fejét felém fordítottam s ajkaim az övére helyeztem. Izmai ellazultak, s az arcomra vándoroltak kezei.

Életem legjobb csókja volt. Az adrenalin teljesen elöntötte testemet. S heves csókolózásba kezdtünk. De nem tartott sokáig. Felkelt, majd nyomott egy puszit az arcomra s távozott.