18. rész

Elnézést, hogy ekkora hatlamas késéssel jön az új rész. De évvége volt, és szerettem volna a barátaimmal tölteni ezt a kis időt. Ugyanis 8. vagyok és ballagunk.... Nagyon sajnálom tényleg :*

Amikor megszólalt az ébresztőóra, olyan érzésem volt, mintha csak most csuktam volna be a szemem. Odafordultam, hogy lenyomjam, de elszörnyedve rántottam vissza a kezem, amikor meleg bőrhöz értem. Próbáltam visszaemlékezni, hol vagyok. Amikor eszembe jutott, elborzadtam: hátha azt gondolja, majd, szándékos volt?

-          Justin! Az órád! – suttogtam. Még ekkor sem mozdult. – Justin! – böktem oldalba. 

-          Miaz? – mormogta.

-          Az órád! – estem vissza az ágyba.

Oldalra fordult, majd egy mozdulattal leverte az órát, az éjjeliszekrényről.

-          Kérsz reggelit? – kérdezte.

Megráztam a fejem. – Nem vagyok éhes.

-          Hát én igen. Gyere, lemegyünk  motorral az utca végén lévő kávézóba.

Kibújtam az ágyból, a lábam beledugtam a mamuszba és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

-          Hova mész?

-          Felöltözni. – csuktam be magam mögött az ajtót.

A folyosók között bolyongva, megtaláltam a fürdőszobát. Beléptem az ajtón. Majd megszabadultam a ruháimtól, és megengedtem magamra a forró vizet. Nem sokáig álltam a víz alatt, hamar kiszálltam alóla. Hatalmasat sikítottam mikor kinyílt az ajtó és Chaz állt a túloldalt.

-          Mi történt? – jelent meg hirtelen Justin is.

-          Hu Lara bocsi, nem tudtam hogy bent vagy. – mentegetőzőt. – De már ezért a látványért megérte felkelnem. – nézett végig a meztelen testemen.

-          Csukd már be az ajtót!! – kiabáltam.

Kitessékeltem a fiúkat a fürdőszobából, majd dühösen rájuk csaptam az ajtót. Nem gondoltam volna hogy itt lesz Chaz is. A kis incidens után gyorsan felkapkodtam magamra a ruhát, majd lementem a nappaliba.

-          Indulhatunk? – állt fel a kanapéról Jus.

-          Egy pillanat. – magamra gyömöszöltem a cipőmet. – Mehetünk. – húztam ki magam.

***

A legeldugottabb asztalnál foglaltunk helyet, ugyanis nem szerettük volna magunkra felhívni a figyelmet, mint „Jusitn Bieber nem egy éjszakás kalandja” amiért az emberek megszoktak minket csodálni, pontosabban engem.

-          Mit kérsz? – zökkentet ki a bambulásomból Justin.

-          Egy kávét. – feleltem.

Justin kérdően felpillantott rám, majd lerakta az étlapot: - Tudom, hogy elkellet volna mondanom Chazet, de elfelejtettem. S nem gondoltam volna, hogy pont ma alszik otthon. Mellesleg nem is mondtad hogy van tetoválásod. – mosolygott kajánul.

Zavarba jöttem. Eddig még senkinek nem mutattam meg a tetkómat. Nem voltam rá büszke, rosszkor voltam rossz helyen. Fájt visszagondolni is.

-          Nem akartalak megbántani Lara. – helyezte rá a kezeit az enyéimre, mikor meglátta hogy rosszat szólt.

-          Nem baj, csak rossz emlékek. – mosolyogtam.

Egy csilingelő hangot hallottam a bejárat felől. Egyből felismertem, pedig már nagyon régen hallottam. A fejemet a bejárat felé kaptam, mikor tudatosult bennem, hogy ki az. Gyönyörű volt. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor kilépett az ajtón. Csak most volt mellette egy kisgyerek, meg egy idősebb éviében járó férfi is.

-          Anya – suttogtam alig hallhatóan.

Mintha ordibálva mondtam volna, a nő egyből felém kapta a fejét. A mosoly az arcáról lehervadt. Tudtam, hogy felismert. Tudtam, egyszerűen éreztem.

-          Lara jól vagy? – aggodalmaskodott Justin.

-          Tessék? – kaptam vissza a fejemet.

-          Azt kérdeztem jól vagy –e.

-          Igen, persze minden rendbe. – erőltettem fel egy mosolyt.

Egy váratlan kéz nehezedett a vállamra. – Lara. – hangzott el a nevem a maga csilingelő hangján.