8. rész

Sikerült otthon kikerülnöm anya nyomasztó kérdéseit Harryvel kapcsolatban.. Felmentem a szobámba ahol mindenki előle elrejtőzhettem. Ahol senki sem zavarhat, csak egyedül én vagyok.  Nem volt senkivel kedvem megvitatni az estén történt dolgokat. Már előre félek a holnaptól.

*Másnap*

-          Elnézést.

-          Szia, segíthetek valamiben? – mosolyogtam rá az előttem álló nőre.

-          Igen, az új Jonathan Swift könyvet keresném.

-          Természetesen, kövessen.

Elvezettem őt a sorokon át a J szekcióig. Ujjaimmal végiglapoztam a könyvek borítóját, majd kivettem az imént említett könyvet, s átnyújtottam a hölgynek.

-          Köszönöm. – mosolygott rám.

Viszonoztam a mosolyát, majd visszatértem a könyvek rendezgetéséhez.

-          Lara! Téged keresnek. – kiabált rám Nati.

Szívem hevesebben vert, pulzusom az egekben volt. Féltem. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a Harryvel való találkozásom, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar eljön.

-          Szia. Vagyis sziasztok. – javítottam ki magam mikor megláttam az egész bandát(!).

-          Lara, jól vagy? – kapcsolt elsőnek Niall.

-          Igen jól. – mosolyogtam rá.

Harry arca komoly volt, nem mutatott semmilyen érzelmeket, semleges voltam számára.

-          Még is hogy csinálhattál ilyet? – ripakodott rám Louis.

-          Komolyan elment az eszed? – nézett rám mérgesen Zayn.

-          Srácok nincs semmi bajom. Kérlek felejtsük el oké?!

-          Mégis hogy lehetne elfelejteni?

-          Jó felejtsük el. – vágott Harry, Liam szavába.

-          Tessék? - Fordultak a srácok Harry felé.

-          Figyeljetek, ha akar úgy is találkozik vele, akár engedjük akár nem.

-          De Harry te voltál a legjobban ellene a dolognak, te akartál rá vigyázni, te…

-          Én békén hagyom. – vágott ismét a szavába Hazza Liamnek.

Légzésem egyre jobban lelassult, mellkasomon egy hatalmas kő nehezedet, mintha valahogy összeakarná roppantani azt. Fájtak Harry szavai. Nagyon.

-          Tudod most nagyon megbántottad őt. – súgta a fülembe Niall.

***

Úgy éreztem Amanda ismeri a kidobót a klub bejáratnál. Kezet ráztak, majd a hatalmas férfi arrébb állt hogy beengedjenek minket, a sorban állok legnagyobb bosszúságára.

Amanda megragadta karomat, majd végighúzott az izzadt tömegen egészen a hátsó részig. Ahol rengeteg ember ült egy asztal körül, körülöttük mindenfelé üres üvegek hevertek. Barátságosan köszöntött mindenki, majd engem is bemutatott a tömegnek. Egy szimpatikus fiú mellé ültem le.

-          Szia. – köszöntem neki. – Lara vagyok.

-          Én meg James. – mosolygott vissza.

Ahogy telt az idő, és ahogy csúsztak le sorjában az italok egyre jobb kedvem lett. Egész végig James mellet ültem, s beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla röpke 2 óra alatt.

-          Jössz táncolni? – nyújtotta felém a karját James.

-          Örömmel. – fogadtam el a kezét.

Ujjaim összefonódtak Jamesével, majd áthúzott a meleg tömegen egészen a parkett közepéig. Nyaka köré kulcsoltam kezemet, majd a fejemet vállába fúrtam. Rengeteg ember tekintete szegeződött ránk, én azt hittem, hogy azért mert velem táncol a klub leghelyesebb pasija de nem.

Egyszer csak egy kar nyúlt ki a tömeg közepéből, majd elszakított Jamestől. Nem kellet megfordulnom ahhoz, hogy tudjam kié ez a kar. Ujjait elraktam onnan, majd kicsit arrébb álltam és kérdően fordultam felé. Már éppen megakartam szólalni mikor James megelőzőt:

-          Haver. Ezt most miért csináltad?

-          Lara most velem táncol.

Úgy lett ahogy mondta, megragadta karomat s elhúzott onnan. Hiába ellenkeztem nem engedett el, csak jobban szorított. Így hát feladtam.

-          Dögös vagy.

Justin végignézett rajtam, majd egy picit elidőzött a dekoltázsomon. Szemeivel szinte levetkőztetett, bele se mertem gondolni mit csinálna ha most csak ketten lennénk.

Jéghideg ujjaival a karomat kezdte el simogatni. Megrezzentem, szemeimet összeszorítottam mikor Justin a nyakamon lévő fájó pontra helyezte ujjait. Mély levegőt vettem, összeszedtem minden bátorságomat s Justin nyakához pipicskedtem.

Arca és az nyaka vonalát kezdtem puszilgatni. Majd egészen végig pusziltam a nyakáig. Szemeimet ismét összeszorítottam, majd számmal elkezdtem szívni Justin bőrét. Kezeimet a tarkójára helyeztem, majd haját kezdtem el simogatni.

Justin felnyögött, de a nyögése elhalkult az egyre jobban felhangosodó zenébe.

-          Lara elég. – tolt el magától Justin. – Ez megfog látszódni. – simogatta meg a „sebe” helyét.

Felkuncogtam, nem akartam hogy észrevegye de észrevette. Közelebb lépet hozzám, majd kezét rákulcsolta derekamra. Fejével egyre jobban közelített, egészen a számig. Számítottam rá hogy megcsókol ezért, lehunytam a szememet. De erre ő felnevettet.

-          Nem tudtam, hogy ennyire szeretnéd.

-          Undorodom tőled! S sosem hagynám hogy megcsókolj! – kiabáltam rá.

Nem kellett több, még be sem fejeztem a mondatom de megcsókolt. Lassan és hosszasan. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. 

7. rész

Sosem írtam még fiú szemszögéből, mindig segítettek benne, szóval bocsi ha nagyon béna lesz.

*Justin szemszöge*

Lara ajkait az enyémre tapasztotta, majd egy apró puszit nyomot rá. Arca elvörösödött a tudat miatt, hogy megcsókolt, majd sarkon fordult és futásnak eredt.

-          Nem, nem engedhetem el még most. – motyogtam magamban.

Lábaimat megfeszítettem majd utána eredtem. Futottam ahogyan csak bírtam a hosszún sétányon.

A levegő már hűvösebb volt mint amikor megérkeztünk.

-          Lara! – kiabáltam utána.

Hangomtól vízhangzott az egész környék. De Lara úgy csinált mintha nem is hallaná, csak futott és futott. Lábai már alig bírták a futást, ugyanis veszített a tempóból. A levegő amit magába szívott már nem volt elég neki, hangosan zihált mikor lefordult a sarkon.

Izmaimat megfeszítettem s erőt vettem magamon, hogy utolérjem. Karomat kinyújtottam magam elé, így megragadva az övét s visszahoztam magamhoz.

-          Még is mit gondolsz hová futsz, drága?

Nem válaszolt. Csak hangosan zihált a karjaim között. Hosszú barna haja a vállára omlott. Szemeivel folyamatosan engem nézett.

-          Justin? – érintett meg valaki hirtelen.

Egyből felismertem sipákoló hangját. Csak nem tudtam felfogni, hogy hogyan kerül ő ide. De amint jobban szétnéztem rájöttem, Lara egészen egy kis fogadóig futott ahol elég sokszor megfordultam már.

-          Ez ki? – bökött Lara felé Alison.

-          L..Lara Butter vagyok. – dadogott.

-          Figyelj Justin nincs kedves feljönni az egyik szobába? – simította végig a karomat Ali.

Folyamatosan Larát néztem. Arca rideg lett Alison kérdésére. Ismét undorodva nézett rám, mint egy leprásra. Kezeit a szorításomból kitépte, majd kérdően nézett felém.

-          Nincs. – válaszoltam teljesen érzelem mentesen.

Még mindig Larát néztem, most viszont mosolygott, mosolygott mert tudta vele maradok.

Alison közben hol engem, hol pedig Larát nézte.

Hosszú néma percek múlva megszólalt:

-          Ő az újabb áldozatod? – kacagott fel gúnyosan. – Csak vigyázz kislány nehogy kihasználjon. Tudod neki a nők csak szexre kellenek. Semmi érzelem. – fordult Lara felé

-          Alison elég. – szóltam rá.

-          Tudod Justin belefáradtam, vagyis inkább beléd. Unom, hogy csak akkor bukkansz fel ha kell valami, elég felejts el!

Nem érdekelt Alison, egyedül csak ez a lány érdekel. Megragadtam Lara kezét s elhúztam onnan. Nem tiltakozott csak sétált mellettem s próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.

Nem tudom meddig sétáltunk csendben egymás mellet, amikor végre megszólalt:

-          Hány lánnyal feküdtél le eddig?

Tessék? Ez most valami vicc? Ilyet mégis hogy kérhet rajtam számon. Meg nem is számolom őket.

-          Justin! – emelte fel a hangját.

-          16.

-          16 lány? Undorító vagy! Egyszerűen undorodom tőled. – torpant meg hirtelen. – Én is csak erre kellek? Mert ha igen akkor gyerünk az egyik bokorba, hátha még ott nem csináltad. – nevettet fel gúnyosan.

-          Lara kérlek. – húztam magamhoz közelebb.

Ellökött magától, majd a kósza tincseit füle mögé tűrte.

-          Viszlát Justin. 

6. rész

-          Képzeld el Lara, nem rég voltam nálatok, s beszéltem anyukáddal. Ő igen meglepődőt, hogy téged kereslek mert azt mondtad neki, hogy velem találkozol. Nos hol a fenébe vagy?

Hosszú néma perc hallgatásom után Harry ismét megszólalt:

-          Justinnal vagy? – hangja rideg volt.

-          S..Sajnálom Harry. De nem tehettem mást. – makogtam.

-          Azonnal mond meg hol vagy! Lara nem tudod mire képes Justin. Azonnal el kell onnan jönnöd. – hangja tele volt aggodalommal.

Egy hosszú erős kar nyúlt ki mögülem, majd a fülemtől elvette a telefonomat. S egész egyszerűen kinyomta azt. Nem kellet megfordulnom ahhoz, hogy tudjam Justin áll mögöttem.

Kezeimmel szorosan kapaszkodtam a mosdó szélébe, ezalatt próbáltam irányítani légzésemet. Felemeltem fejemet, s belenéztem a tükörbe. Láttam mögöttem Justin mosolyát. Mosolygott mert tudta mekkora  fájdalmat érez most Harry. Milyen ideges lehet most. Undorító volt, egész egyszerűen undorodom ettől az embertől.

-          Kifog hűlni a vacsora. – vállamtól lefelé végighúzta az ujjait.

Beleborzongtam érintésébe.

Elengedtem a mosdókagylót, majd Justint kikerülve visszamentem az asztalhoz. Nem sokkal később már Justin is ott volt velem.

-          Egyél. – utasított.

-          Nem vagyok éhes. – turkáltam a tányéromon lévő „ételt”

Justin lerakta kezeiből az evőeszközöket majd kezeivel felém nyúlt. Felsóhajtottam kezei érintésére. De még jobban meglepődtem mikor a széket mellém tolta, szorosan mellém. Kezeit most már a combomra helyezte. Lélegzetem elakadt mikor a combomtól felfelé haladt kezeivel. Testem lefagyott. Justin mosolyogva nézte, hogy a mellkasom fel-le mozog. Majd mikor „oda” ért hirtelen felpattantam, hatalmas zajt csinálva a néma hajón.

-          Haza szeretnék menni. – suttogtam.

Szavaim eljutottak Justin tudatáig, ugyanis a fedélzet felé lépkedett. Nem sokkal később már a hajó irányt váltott. Vagyis hamarosan otthon leszek, és elfelejthetek mindent.

Oda lépkedtem a hajó korlátjáig majd szememmel vizslattam a vizet. Tükörsima volt, a telihold tükörképe is látható volt rajta.

Pár perccel később egy kar fonódott körém. Érintése most viszont jól esett. Már nem fáztam annyira.

-          Tessék vedd fel. – vette le magáról a pulcsiját.

Elfogadtam tőle a kedves gesztust s a ruhadarabot magamra vettem.

-          Elárulod mire gondolsz most éppen?

-          Te.tessék? – csodálkoztam.

-          Tudod Lara te olyan más vagy mint a többi lány.

-          Miért milyenek a többi lányok?

-          Könnyűvérűek. – mosolyogott. – Te meg kihívás vagy számomra. És ez tetszik. – lépett hozzám közelebb. – Sosem tudok rájönni, hogy éppen mire gondolsz, milyen érzelmeket váltok ki belőled.

Lélegzetem elakadt. Még csak most tudatosult bennem, hogy Justin hány lánnyal volt előttem. Hány lányt hozhatott ide hajókázni, hány lánynak adta oda a pulcsiját. És ezt mind miért? A szexért? Hát biztos nem az igazit keresi, bitztos csak szexpartnereket keres magának.

Kezeit a nyakam köré helyezte, majd közelebb húzott magához. Elakartam lökni magamtól de a testem nem engedelmeskedett, odafagytak a lábaim. Semmilyen végtagom nem működött.

Gondolataimba elkalandozva már csak arra lettem figyelmes, hogy Justin jéghideg szája az enyémen van. Nem, nem akartam visszacsókolni. De muszáj volt, csókja olyan édes volt mint a méz. Egyszerűen nem bírtam betelni se vele, se az érintésével. Justin kicsit eltávolodott tőlem. Nem bírtam a szemeibe nézni, ezért a fejemet lehajtottam s a cipőorrát kezdtem el tanulmányozni.

Hüvelykujjával az állam alá nyúlt  majd felemelte a fejem. Fejét oldalra biccentette, majd úgy figyelte a reakciómat.

Éreztem ahogyan az arcom lángba borul. Justin már éppen nyitotta volna ki a száját, hogy mondjon valamit, de megérkeztünk a kikötőbe. Felvettem székem karfájáról a táskámat, majd kiszálltam a hajóból.

-          Lara! Várj! – kiáltott utánam.

-          I..igen? – motyogtam.

-          Nem hiányzik valamid? – ért oda mellém.

-          A telefonom. – mosolyogtam.

Átnyújtotta a telefont, én meg a zsebembe helyeztem.

Ott álltunk néma csendbe, a megvilágított mólóparton. Csak ő és én. Ez azért kicsit megrémisztett.

-          Mennem kell.

S ekkor olyan dolog történ amire még én sem számítottam. Megcsókoltam, megcsókoltam Justint. Keserédes volt. Ugyanis nem táplálhatok iránta semmilyen érzést. Vagyis de, de ő nem tudhatja meg.

Legelső reakcióként a futás jutott eszembe. Elfutottam tőle, sőt inkább elmenekültem.

5. rész

A hajó közepén volt egy asztal, két személyre megterítve.

Nem tudtam megbarátkozni azzal a tudattal, hogy Justinnal egyedül legyek egy hajón. Több kilométerekre a szárazföldtől. És a segítségtől. Kabátomat a szék karfájára helyeztem táskámmal együtt, majd helyet foglaltam. Justin velem szembe ült le. A pincérnő megérkezett, felvette az italrendeléseket s elment.

Justin az étlapot néztem, majd kérdően felpillantott rám.

-          Nem vagyok éhes. – vágtam rá egyből.

-          Válasz vagy én fogok helyetted. – dörmögött.

-          Akkor legyen ez. – böktem valami furanevű étel felé.

Megérkezett a pincérnő, majd az ételrendeléseket is felvette, s kisietett.

Justin az szigorúan az arcomat vizslatta. Hosszú néma percek múlva végre megszólalt:

-          Félsz?

Már majdnem megszólaltam, hogy milyen kérdés ez. De nem. Lealítottam magamat, nem akartam, hogy megtudja azt hogy rohadtul félek tőle. De biztosra tudom hogy ezeket az információkat felhasználhatná elennem. Így is elég előnyt élvez.

A csend válaszolt minden kérdésére. Megmutatta gödröcskéit mikor rám mosolyogott. Kezeivel már éppen elérte az enyémet mikor megérkezett a pincérnő. Megköszöntem az elém lerakott ételt. Majd távozott, túl gyorsan, túl hamar maradtam ismét vele egyedül.

-          Szóval félsz tőlem? – törte meg a csendet ismét Justin.

Nem jött hang a torkomon ki. Pedig próbálkoztam, egyszerűen a hangszálaim lefagytak.

Apró rezgést éreztem a zsebembe. Óvatosan lenéztem a telefonomra, Harry hív.

-          Pisilnem kel. – álltam hirtelen fel.

Hallottam hogy mélyen nevet, miközben sietősen haladtam a mosdó felé.

- Szia Harry. – próbáltam nyugodt maradni.

4. rész

Sziasztok!:)
Nos kaptam pár komit, és nagyon köszönöm:) De megszeretnélek titeket kérni, hogy írjatok komikat. Így nem tudom hogy megéri e folytatnom... Szóval ha tetszik akkor komizz, vagy iratkozz fel!:) Na de nem papolok, inkább olvassatok. :* 

                                                                                                                                                                                    

Nem sokkal később Harry toppant be a boltba. ( Manapság milyen népszerű lettem.)

-          Az előbb nem Justin ment ki a boltból? – kérdezte köszönés nélkül.

Aggódó pillanatokat vetettem Nati felé. Remélem fedez.

-          Nem, nem volt itt senki. – füllentett a barátnőm.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Eltátogtam neki egy köszönömöt, majd Harry felé fordultam:

-          Hallom kerestél. – tértem rá a lényegre.

-          Igen. Beszélhetnénk négyszemközt?

-          Persze. – mosolyogtam rá. – Menjünk hátra.

Az agyam úgy kattogott mint egy rosszul megolajozott fogaskerék. Minden az eszembe jutott, mindenféle baromságok. Szavak., Nem is ésszerű mondatok hanem szavak.

-          Lara, én sajnálom. Elrontottam a 18. szülinapod. – szólalt meg Harry a személyzeti szobában.

-          Miért csináltad Harry? – simogattam meg óvatosan az arcán díszelgő foltokat.

-           Nem tudtam irányítani magamat. Amikor megláttam ezt. – simogatta meg az én nyakamon lévő „sebhelyet.” – Akkor egyszerűen elkattantam. Az lebegett a szemem előtt, hogy fájdalmat okozott neked.

-          Ez most jobban fáj, hogy így látlak Harry. Fáj mivel tudom miattam van az egész. Nem lett volna szabad felvonnom magamra a figyelmét.

-          Akaratod nélkül is észrevett volna. – tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.

Belenéztem Harry smaragzöld szemeibe, teljesen más volt mint Justiné. Harry szemei szeretetet, melegséget árasztottak.

Hideg ujjait a fájó pontomra helyezte, majd óvatosan végighúzta rajta. Felszisszentem. Hiszen fájt, még minig fájt.

-          Ez az én hibám. Ha nem hagylak magadra ez meg se történik. Nem „vadászna” rád egy pszichopata.

-          Harry, semmi baj. Majd leszáll rólam. – fogtam meg hatalmas kezét, majd rákulcsoltam az enyémeket.

Mosolyogva végigmért. Majd szemei kicsit elidőztek a dekoltázsomon. Hatalmas kezeit csípőmre helyezte, s magához húzott. Belenéztem gyönyörű szemeibe, majd közelebb hajolt hozzám. Alig volt köztünk pár centi mikor:

-          Harry! Azonnal elkell menned. Millió sikítozó rajongó van itt, és szerintem nem a könyvek miatt jöttek. – tört ránk Nati.

Amint belépet a barátnőm egyből szétrebbentünk.

-          Ú bocsi, én nem tudtam hogy ti…

-          Nem történt semmi. – vágtam a szavába.

-          De történt volna? – mosolyogott rám Harry.

-          Na kifelé! Mielőtt valami bajod lesz. – toltam ki magam előtt.

***

-          Ugye csak hülyéskedsz? – kérdezte hitetlenkedve Amanda.

-          Bárcsak…

Nagyot sóhajtottam, majd a kezembe temettem az arcomat. Alig 1 órám van elkészülni a Justinnal való találkozásomra. Mikor felemeltem a fejemet Tori, Amanda, s Nati bámult rám. Mindhárman elmerülve a saját gondolataiba.

-          És mit fogtok csinálni? – törte végre meg a csendet Tori.

Hirtelen kinyílt az ajtó, Tom esett be rajta.

-          Miről maradtam le? – foglalt mellettem helyet.

-          Larát zaklatja egy igen helyes, de elég erőszakos pasi, és most randira kell vele mennie. – világosította fel Tomot Nati.

-          Justin? – csodálkozott Tom.

-          De miért mész vele ha nem is akarsz? – szólt közbe Amanda.

-          Azért mert félek. Félek hogy mit tenne a szeretteimmel.

-          És mivan ha téged bánt?

-          Őt nem fogja bántani. – szólt közbe ismét Amanda.

***

Miután mindenki elment, elkezdtem készülődni. Felvettem magamra egy halványbarna pólót, s egy egyszerű farmert. Majd magamra dobtam egy enyhe sminket, s már kész is voltam.

Ujjaimat tördelve, idegesen vártam, hogy megszólaljon a csengő.

Pontos volt, 18:00-kor megszólalt a csengő, és elkezdődött.

-          Csinos vagy. – dicsért meg Justin miközben beszálltunk a kocsiba.

-          Kö.köszönöm. – dadogtam.

-          Ne légy ilyen ideges Lara. – vigyorgott önelégülten.

Az út nagy része eléggé csendes volt, inkább a tájat néztem. A napot éppen eltakarta egy felhő, így kicsit hűvösebb volt. Összehúztam magamon a kabátomat.

-          Megérkeztünk. – állította le a kocsi motorját Justin.

Kicsatoltam a biztonsági övet, majd a kallantyúért nyúltam. Ami.. ami zárva volt. Meg kellett várnom, hogy Jusint kinyissa nekem az ajtót. Az a tudat hogy összevagyok vele zárva egyszerűen megrémisztett. Nem segített a helyzetemen az se, hogy belepirultam Justin érintésébe mikor segített kimászni a kocsiból.

Mikor már nem remegtem csak akkor tudtam normálisan körülnézni. A kikötőbe vagyunk. Justin derekam köré helyezte a karját, s úgy mutatta az utat.

Szemeim az egyik hajóról a másikra ugráltak.

-          Itt vagyunk. – állt meg egy gyönyörű szép hajó előtt. 

3. rész

-          Mi a fene történt itt? – jelent meg hírtelen mellettem Louis.

-          Te is jókor tudsz jönni haver. – tápászkodott fel Harry.

-          Harry jól vagy? – lépett hozzánk Nati.

-          Ja. Minden oké. – tapogatta meg a fájó pontot.

-          Gratulálok Rómeó. Hősies akartál lenni, de elfelejtetted hogy Justin milyen. Nem lett volna gond, simán elment volna. De meglátta mire vagy képes érte, ezért nem fog leszállni róla, addig míg el nem éri amit akar. S amit tudjuk nem lehet kiszámítani mit akar tőle. Számára ez most már egy játék, s tudja csak egy nyertes lehet. Vagy te, vagy ő. – lépett oda hozzánk Dan is.

-          Justin? – húzta fel a szemöldökét Louis.

-          Nem megmondtam, hogy veszélyes!? És ne menj a közelébe! De te sose hallgatsz senkire, erre tessék most mi történik. – ordibált Amanda, nem törődve Louis kérdésével.

-          É..én sajnálom. – makogtam. – Csak tudni akartam miért veszélyes, miért féltetek tőle.

-          Na örülhetsz, most már tudod. – gúnyolódott Amanda.

Ha tudtam volna, hogy ekkora baj lesz belőle a közelébe se megyek. Csak élveztem, élveztem hogy végre valaki velem is foglalkozik. Sose tekintett még rám fiú úgy mint ő. Mindenki Amandát, vagy Torit akarta. Mi Natival csak tanultunk, sosem voltam szórakozóhelyen, sosem volt igazi barátom, sose voltam szerelmes, az életem eddigi része tanulással telt.

-          Gyere hazaviszlek. Elég volt neked ennyi sokk mára. – karolt át Zayn.

-          Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Az utazás nagy része csendben telt, de jobb is volt így. Nem volt kedvem senkivel beszélni. Így is eléggé utálhat mindenki. Nem is csodálnám ha Harry nem szólna hozzám soha többé.

Elköszöntem Zayntől, majd felszaladtam a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót, hogy mindenki tudja nem akarok senkivel beszélgetni.

Lehámoztam magamról a ruhám, majd egy mozdulattal a szennyes tartóba helyeztem. Felkaptam magamra egy felsőt. Átbukdácsolva a fürdőszobámba felvettem a pizsamám alsó részét is. Álmosan felkapcsoltam a villanyt, kiszedtem a fogkefémet a tartójából, s fogkrémet nyomtam rá. Hajamat oldalra helyeztem nehogy fogkrémes legyen. Teljesen sokkos állapotba kerültem, még a fogkefém is kiesett a számból, nem kis zajt csinálva a csendes szobámba. Megláttam a fájó vöröslő foltot a nyakamon. Itt-ott lilás, zöldes árnyalatú volt. Ujjaimat végighúztam rajta, kissé fintorogva ugyanis még minig fájt. Beleborzongtam a tudatba, hogy ezt ő csinálta nekem. Rekedtes hangja vízhangzott a fejembe. „ Mostantól az enyém vagy.” Kiakartam törölni fejemből Justin, gyorsan a fogkefémhez nyúltam, s befejeztem a fogmosást.

Végeztem a lefekvéshez készülődéssel, majd belehuppantam az ágyamba. Egy elenyésző rezgést éreztem mellettem, így fejemet abba az irányba fordítottam. Egy sms jött Harrytől:

„Sajnálom Lara.” Ennyi állt az üzenetben. Válaszoltam neki majd álomra hajtottam a fejemet.

***

-          Jó reggelt. – köszönt apa a konyhából.

Biztos meghallotta, hogy jövök le a lépcsőn. A konyhába menet megálltam a tükör előtt. Meg kellet állnom, muszáj volt egy pillanatot vetem a borzalmas „sebemre” ami a nyakamon díszelgett. Gyorsan elfedtem nyakamat, hosszú barna hajammal.

-          Megyek dolgozni. Majd jövök. – pusziltam meg.

A belvárosban van egy könyvesbolt, na igen ott dolgozok én. Nincs sok vásárló, de akik oda járnak azok tuti elolvassák a könyvet. Összeszokott csapat vagyunk mi a vásárlókkal.

 2-en dolgozunk ott. Nati és én. Meg persze a főnök, de csak a pénzért jön be. Hmm. De jó neki.

A könyvesbolt felé minig útba esik s Starbuks. Minden reggel venni szoktam 2 kávét. Egyet nekem egyet Natinak. Nem bírnám ki kávé nélkül a napot. Megvettem. Majd az utam most már tényleg a könyvesboltba vezetet.

-          Reggelt. – köszöntem. – Itt a kávéd. – nyomtam Nati kezébe a gőzölgő kávét.

-          Szia, köszi. – kortyolt bele a kávéba. – Harry már mindenütt keresett.

-          Engem? – csodálkoztam.

-          Igen, mondtam neki, hogy nézzen be később.

-          Oké.

Nem tudtam mit is akarhat Harry tőlem de valószínűleg a tegnapit akarja tisztázni. Elég durván alakult a tegnapi "csodálatos" szülinapom. Álmomban se mertem volna gondolni, hogy két fiú majd pont miattam fognak verekedni.

Gondolataim céltalanul bolyongtak, mialatt a könyveket raktam sorba abc szerint. Hajamat fülem mögé tűrtem, majd felnéztem mikor kinyílt az ajtó. Szemeim kikerekedtek a mikor megláttam sötétszőke égnek álló haját.

Azonnali reakcióm az elbújás volt. Négykézlábra estem, majd a személyzeti szoba felé kezdtem el mászni. Honnan tudja hol dolgozom? Körülnéztem tiszta e a terep, majd miután tiszta volt folytattam az utamat a célig.

-          Lara?

Káromkodtam egyet magamba mikor nekiütköztem az egyik könyvespolcnak. Felgyorsultam, minden megtett „lépéssel” közelebb kerültem a célpontomig. Elállt a lélegzetem mikor megállt előttem egy fekete supra cipő. Tétován felnéztem lábain. Barna szemei csak úgy csillogtak.

-          Mit csinálsz a földön szépségem? – nevetett.

Megragadta karomat, majd talpra állított.

-          L..le ejtettem valamit. – makogtam.

Kuncogott, ami azt jelentette nem hitte el amit mondtam.

-          Lara, Harry mindjárt itt va.. van. – akadozott a barátnőm miközben végignézet Justinon.

-          Nocsak nem tán akar még egy, két ütést. – mosolygott Justin.

-          Ne..nem tudja, hogy itt vagy. – makogott a barátnőm.

-          Justin! Menj el! Kérlek. – fogtam meg a kezét.

Hosszú ujjait átkulcsolta az enyémen, majd szemtelenül rám mosolygott.

-          Elmegyek. De valamit valamiért. – simogatta meg ujjaival a kézfejemet. – Eljössz velem egy randira. – engedte el az egyik kezemet, majd megsimogatta a nyakamon díszelgő foltot. Óvatosan közelebb hajolt, majd egy apró puszit nyomott rá, s egy óvatlan pillanatban ismét egy erős szívást éreztem a nyakamon. Reflexből a mellkasára helyeztem karomat, s próbáltam eltolni magamtól. Sikerült. – Csak kezdett eltűnni. – mosolyogott. 

-          Justin elmegyek veled, csak menj innen! Kérlek.

Barna szemei teljesen megbabonáztak. Tekintetével a lelkemig hatolt.

Egy aprót bólintott, elengedte kezemet. S elindult ki a boltból.

2. rész

-          Egy, Kettő, Három. BOLDOG SZÜLINAPOT!! – üvöltöttek mikor beléptem a házba.

-          Köszönöm! – mosolyogtam. S ahogy végignéztem a társaságon csak ismerős embereket láttam. Barátokat.

Nem tudtam sokáig bambulni ugyanis mindenki jött megölelt, felköszöntött. Jó érzés volt végre csak egy olyan buli ahol én is ismerek mindenkit, és ők is engem.

Miután mindenki kelőképpen végig „nyalt” elindultam keresni valami innivalót. Tudom ez a 18. szülinapom de most sem fogok alkoholt inni. Egyszerűen undorító ha egy nő iszik vagy cigizik. Egy nőnek legyen parfüm illata, s ne olyan mint egy cigis doboznak.

-          Tessék. Mentes. – nyomott a kezembe egy pohár vizet Harry.

-          Köszi. – kortyoltam bele.

-          Na és eddig milyen a buli? – hangsúlyozta ki a „Buli” szót.

-          Csak ismerősök vannak itt. Mindenki kedves velem. Felköszöntöttek, sőt még ajándékot is kaptam. Szóval jó. – mosolyogtam. – Na jó mondjuk azokat ott nem ismerem. – mutattam az ismeretlenek irányába.

-          Én se. – vonta meg a vállát.

Azok az ismeretlenek „pár” rajongó volt, s mint ahogy szokták elrángatták mellőlem Harryt. Ahhoz képest, hogy én vagyok az ünnepelt senki nem foglalkozik velem. Mindenki a másikkal van elfoglalva. Vagy inkább hogy hozott menőbb ajándékot nekem. Ők ezt is versenynek fogják fel.

-          Hogy van az ünnepelt? – lépet mellém Dan.

-          Józanon. – emeltem meg a poharamat.

-          Ki gondolta volna. – nevetett fel.

-          Hé Dan! Ő ki? – mutattam a fiú irányába.

-          Őőő. Úúú asszem Justin. – vakarta meg a tarkóját.

-          De jobb ha elkerülöd. Veszélyes. – szólalt meg hirtelen mögülem Amanda.

-          Azt se tudom, hogyan jutott be. – gondolkozott Dan.

-          Megyek iszok még. – próbáltam lerázni őket.

Ahogy a bárpult felé sétáltam éreztem a tekinteteket a hátamba. Pontosabban Amandáét, és Danét. Szemüket le sem vették rólam.

A Bálpulthoz lépve kértem magamnak még egy pohár vizet. ( De most citromot is kértem bele. De bátor vagyok.) Megittam majd a tánc parkettra lépkedtem. Még minig éreztem a tekinteteket a hátamba. De most jól tudtam, hogy Justin is figyel. Valahogy felkeltette az érdeklődésem. Mit csinálhatott? Miért utálják egymást a fiúk? Érdekelt. Minden porcikám azt súgalta, hogy derítsem ki.

A hangszórókból felcsendült Demi Lovato- Heart Attack c. dala. Betolakodtam középre, ahol tudom hogy Justin néz. S átadtam magam a zenének. Elkezdtem táncolni, nem telt el sok idő mikor egy kart éreztem derekam köré fonódni. Tudtam hogy ő az. Erős, férfias karjai magához húztak.

-          Ne fordulj meg.!– súgta rekedtes hangján a fülembe. Ettől a hangtól még a szőr is felállt a karomon. – Mi a neved szépségem?

-          La..Lara – dadogtam.

Csak mosolygott, majd a fülemhez hajolt.

-          Én Justin vagyok. – súgta ismét a fülembe.

Óvatosan maga felé fordított, de egy percre sem engedte el a derekamat. Magasságát kihasználva végig nézett rajtam. Majd ismét közelebb hajolt a fülemhez.

-          Tetszel nekem Lara.  Szórakozzunk egy kicsit. – tűrte fülem mögé az egyik rakoncátlan tincsemet.

Kirázott a hideg szavai hallatán. Hirtelen elöntött a düh, és a harag. Meglepődtem, de ő még jobban meglepődött mikor kezem az arcán csattant egy nagyot.

-          Hm.. Látom te kihívás leszel. – mondta szinte morogva. – Ez tetszik. Csináld csak. Üss meg még egyszer. – undorítóan mosolygott.

Lehajtotta fejét, így az enyémet arrébb tolta, majd éreztem hogy az ajkai a nyakamhoz tapadnak. Óvatosan elengedte az egyik kezével derekamat, majd a kezét a tarkómra helyezte, nehogy menekülni tudjak. Amint megérzetem nyakamon a durva szívást, kezemet egyből Justin mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni magamtól.

-          Justin! – nyöszörögtem.

Erősen megmarkoltam a pólóját, amikor ez éles fájdalom erősödött, mikor a fogai súrolták a bőrömet. Ziháltan felnevetett, majd kicsit enyhült a fájdalom mikor ajkaival folytatta. Nem sokáig engedte meg nekem a kényeztetést, s az egyik pillanatban beleharapott a nyakamba.

Az felhangosodó zenébe elveszett az én halk nyögésem. Justin még egy utolsó csókot nyomott a nyakamra.

Megragadtam az alkalmat, s kitéptem karomat az övéből, majd a sajgó pontot tapogattam.

-          Mostantól csak az enyém vagy. – mosolyogott rám gúnyosan.

-          A francba! – szitkozódtam. 

-          Héé Bieber! Mit keresel te itt? – kiabált mögöttünk valaki.

-          Harry haver. De rég láttalak. – mosolygott rá.

-          Mit keresel te Lara közelébe? – szorította ökölbe a kezét. – Bántott téged? – fordult felém.

Némán megráztam a fejemet. Nem akartam balhét. Főleg nem most.

-          Nyugi Rómeó csak táncoltunk. – bökte meg Harry vállát.

-          Ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni halott vagy!

-          Nem újjal nyúltam. – nyalta meg a száját. Célozva az előbb történtekre.

Gyorsan kapcsoltam, s elrejtettem a hajammal.

-          Vedd onnan a hajad! – utasított Harry.

Nem reagáltam semmit rá. De hirtelen Harry megfogta a hajamat s arrébb dobta. Erei kiduzzadtak, még a homlokán is. Látszott rajta, hogy elönti a düh. A másodperc egy töredéke alatt történt, de hirtelen Harry nekiesett Justinnak. Harry kihasználta, hogy Justin elvesztette egyensúlyát a földre lökte. Hasára ráült majd, teljes erejéből elkezdte ütni az arcát.

-          Harry! Hagyd abba! – próbáltam lefogni a kezét.

Kizökkentettem őt az ülésből, s Justin kihasználta ezt, gyorsan ledobta magáról. Majd ő ült fel rá úgy. Justin minden ütése pontosan ugyanolyan erejű volt, s milliméter pontosan ugyanoda a helyre ütött. Míg Harry inkább Justin száját ütötte, addig Justin Harry szeme alatti rész ütötte.

-          Justin! Hagyd abba! Még megölöd! – sikítottam.

Nem reagált semmit, csak ütötte tovább. Nem tehettem más mint, fejét felém fordítottam s ajkaim az övére helyeztem. Izmai ellazultak, s az arcomra vándoroltak kezei.

Életem legjobb csókja volt. Az adrenalin teljesen elöntötte testemet. S heves csókolózásba kezdtünk. De nem tartott sokáig. Felkelt, majd nyomott egy puszit az arcomra s távozott.

1. rész

Porologus

Vannak olyan emberek, akik eszméletlenül várják a 18. szülinapjukat. Hát én nem ezekhez az emberekhez tartozom. Minig is utáltam a szülinapokat, főleg az enyémet. Minden évvel idősebbek leszünk, minden évvel közelebb kerülünk a halálhoz.

A nap fénye szűrődött be a redőnyön, megvilágítva vele szobám falait. Ami máshol teljesesen normálisnak számítana, de itt Londonba nem igazán lehet ezt elmondani. Itt csak esik,esik és esik. Igazából hozzá lehet szokni. Valahogy.

Még egy kis időig bámultam a falat, majd felkeltem, s ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Kiválasztottam egy szürke pulcsit,egy virágmintásnadrággal s bezárkóztam a fürdőszobámba. Elvégeztem a reggeli teendőim ( fürdés, hajmosás, fogmosás, felöltözés, sminkelés.)

A telefonom már éjfél óta rezeg, nem azért hogy annyi barátom lenne, s születésnapi köszöntéseket írnak, hanem mivel én vagyok Louis Tomilson húga. Mármint csak mostohatesóm. Ugyanis a szüleim elváltak, s apám így talált rá Louis anyukájára. De örülök neki, hogy apám boldog. Anyámmal sose voltak boldogak, anya nem csinált soha semmit otthon. Minig mindent én csináltam, vagy apa. Szóval nem is bánom, hogy elváltak.

-          Boldog szülinapot húgi! – ölelt szorosan meg Lou. – 18 lettél. – sóhajtott. – Jéé ott egy őszhajszál. – mutatott a hajamra.

-          Én is szeretlek. – böktem meg.

-          Mit terveztél ma estére? – fürkészte a szememet.

-          Egy forró teát és Stevan Mayner új könyvét.

-          Jó, akkor 6-re érted jövök. De most mennem kell. Szia! – puszilt bele a hajamba.

Igazából tényleg ezt terveztem, semmi kedvem sincs idegen emberekhez. Odajönnek jó pofizni meg minden, de azt se tudják ki vagyok. Csak Louis egyik húga. Ennyi. Emberszámba se vesznek, mindenki a fiúkért van oda. Minden „barátnőm” csak azért foglalkozott velem, hogy mutassam be őket. De hala a jó égnek az óvodáskori barátaim még megvannak. Őket nem érdekli senki közülük. ( Na jó Tomot igen mivel ő meleg.)  De ennyi.

***

-          Srácok! Baj van. – sóhajtottam. – Leesik rólam a ruha.

-          Normális emberek meghíznak, nem lefogynak. – nevetett Amanda.

-          Akkor keressünk mást. Gyorsan! Nincs sok időnk. Elvégre ez csak a 18. szülinapod. – tapsolt egyet Nati.

-          Bár nekem lett volna ilyen. – sóhajtott egyet Tori.

-          Bár ne nekem lenne. – ültem le az ágyamra.

Mielőtt kitört volna a 3. világháború egy halk kopogást hallatszott az ajtómon.

-          Gyere! – szóltam ki.

-          Ezt Eleanor küldi. – lépett be a szobába Harry és Liam egy-egy ruhával a kezükbe.

-          Azt kérem! – kaptam ki Harry kezéből a ruhát.

-          Na nem! Hogy néz az ki? Egy szülinapi bulira megyünk, nem temetésre. – vette ki a kezemből a fekete csipkés ruhát. Visszagondolva tényleg jó ötlet volt a másikat felvenni. Elég furán néztem volna ki talpig feketébe. De hát itt van nekem Amanda. Mire mennék én nélküle?

-          Szerintem is ez jobb. – emelte meg a ruhát Liam.

-          Szerintem is. – egyetértően bólogatott mindenki. Nem azért mert tényleg az a ruha a jobb, hanem mert tudják milyen Amanda és a ruhák. Ha neki valamilyen ruha nem tetszik akkor azt már nem látod többet.

Kivettem Liam kezéből a ruhát, majd bevittem a fürdőszobámba s magamra kaptam. Belenézve a tükörbe tetszett aki visszamosolygott rám. Boldognak tűnt.. Igen csak tűnt.

-          Lara kész vagy már? – kopogott az ajtómon Harry.

Még egyszer belenéztem a tükörbe. Halványmályva ruhámra omlott barna hullámos hajam. Sminkem nem volt elkenődve sehol, egyszóval kész voltam. Vettem egy mély levegőt s kiléptem az ajtón.

-          Na milyen? – fordultam körbe.

-          Na ha most nem lenne Danielle… - nevetett Liam.

-          Köszi Liam. – nevettem fel. – Többiek? – néztem rájuk kíváncsian.

-          Na ez már jobb. Nem nézel ki úgy mint egy élőhalott. – „dicsért” meg Amanda.

-          Szerintünk is! – bólogatott Tori, és Nati.

-          Harry? – néztem rá kíváncsian, miközben a ruhámat húzgáltam lejjebb.

-          Meseszép vagy. – mosolygott rám.

-          Köszönöm. – pirultam el. – Akkor esetleg indulunk?

-          Kisasszony megtisztelne azzal, hogy elkísér a saját szülinapi bulijára? – fogta meg a kezem Harry.

-          Örömmel. – mosolyogtam rá.