3. rész

-          Mi a fene történt itt? – jelent meg hírtelen mellettem Louis.

-          Te is jókor tudsz jönni haver. – tápászkodott fel Harry.

-          Harry jól vagy? – lépett hozzánk Nati.

-          Ja. Minden oké. – tapogatta meg a fájó pontot.

-          Gratulálok Rómeó. Hősies akartál lenni, de elfelejtetted hogy Justin milyen. Nem lett volna gond, simán elment volna. De meglátta mire vagy képes érte, ezért nem fog leszállni róla, addig míg el nem éri amit akar. S amit tudjuk nem lehet kiszámítani mit akar tőle. Számára ez most már egy játék, s tudja csak egy nyertes lehet. Vagy te, vagy ő. – lépett oda hozzánk Dan is.

-          Justin? – húzta fel a szemöldökét Louis.

-          Nem megmondtam, hogy veszélyes!? És ne menj a közelébe! De te sose hallgatsz senkire, erre tessék most mi történik. – ordibált Amanda, nem törődve Louis kérdésével.

-          É..én sajnálom. – makogtam. – Csak tudni akartam miért veszélyes, miért féltetek tőle.

-          Na örülhetsz, most már tudod. – gúnyolódott Amanda.

Ha tudtam volna, hogy ekkora baj lesz belőle a közelébe se megyek. Csak élveztem, élveztem hogy végre valaki velem is foglalkozik. Sose tekintett még rám fiú úgy mint ő. Mindenki Amandát, vagy Torit akarta. Mi Natival csak tanultunk, sosem voltam szórakozóhelyen, sosem volt igazi barátom, sose voltam szerelmes, az életem eddigi része tanulással telt.

-          Gyere hazaviszlek. Elég volt neked ennyi sokk mára. – karolt át Zayn.

-          Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Az utazás nagy része csendben telt, de jobb is volt így. Nem volt kedvem senkivel beszélni. Így is eléggé utálhat mindenki. Nem is csodálnám ha Harry nem szólna hozzám soha többé.

Elköszöntem Zayntől, majd felszaladtam a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót, hogy mindenki tudja nem akarok senkivel beszélgetni.

Lehámoztam magamról a ruhám, majd egy mozdulattal a szennyes tartóba helyeztem. Felkaptam magamra egy felsőt. Átbukdácsolva a fürdőszobámba felvettem a pizsamám alsó részét is. Álmosan felkapcsoltam a villanyt, kiszedtem a fogkefémet a tartójából, s fogkrémet nyomtam rá. Hajamat oldalra helyeztem nehogy fogkrémes legyen. Teljesen sokkos állapotba kerültem, még a fogkefém is kiesett a számból, nem kis zajt csinálva a csendes szobámba. Megláttam a fájó vöröslő foltot a nyakamon. Itt-ott lilás, zöldes árnyalatú volt. Ujjaimat végighúztam rajta, kissé fintorogva ugyanis még minig fájt. Beleborzongtam a tudatba, hogy ezt ő csinálta nekem. Rekedtes hangja vízhangzott a fejembe. „ Mostantól az enyém vagy.” Kiakartam törölni fejemből Justin, gyorsan a fogkefémhez nyúltam, s befejeztem a fogmosást.

Végeztem a lefekvéshez készülődéssel, majd belehuppantam az ágyamba. Egy elenyésző rezgést éreztem mellettem, így fejemet abba az irányba fordítottam. Egy sms jött Harrytől:

„Sajnálom Lara.” Ennyi állt az üzenetben. Válaszoltam neki majd álomra hajtottam a fejemet.

***

-          Jó reggelt. – köszönt apa a konyhából.

Biztos meghallotta, hogy jövök le a lépcsőn. A konyhába menet megálltam a tükör előtt. Meg kellet állnom, muszáj volt egy pillanatot vetem a borzalmas „sebemre” ami a nyakamon díszelgett. Gyorsan elfedtem nyakamat, hosszú barna hajammal.

-          Megyek dolgozni. Majd jövök. – pusziltam meg.

A belvárosban van egy könyvesbolt, na igen ott dolgozok én. Nincs sok vásárló, de akik oda járnak azok tuti elolvassák a könyvet. Összeszokott csapat vagyunk mi a vásárlókkal.

 2-en dolgozunk ott. Nati és én. Meg persze a főnök, de csak a pénzért jön be. Hmm. De jó neki.

A könyvesbolt felé minig útba esik s Starbuks. Minden reggel venni szoktam 2 kávét. Egyet nekem egyet Natinak. Nem bírnám ki kávé nélkül a napot. Megvettem. Majd az utam most már tényleg a könyvesboltba vezetet.

-          Reggelt. – köszöntem. – Itt a kávéd. – nyomtam Nati kezébe a gőzölgő kávét.

-          Szia, köszi. – kortyolt bele a kávéba. – Harry már mindenütt keresett.

-          Engem? – csodálkoztam.

-          Igen, mondtam neki, hogy nézzen be később.

-          Oké.

Nem tudtam mit is akarhat Harry tőlem de valószínűleg a tegnapit akarja tisztázni. Elég durván alakult a tegnapi "csodálatos" szülinapom. Álmomban se mertem volna gondolni, hogy két fiú majd pont miattam fognak verekedni.

Gondolataim céltalanul bolyongtak, mialatt a könyveket raktam sorba abc szerint. Hajamat fülem mögé tűrtem, majd felnéztem mikor kinyílt az ajtó. Szemeim kikerekedtek a mikor megláttam sötétszőke égnek álló haját.

Azonnali reakcióm az elbújás volt. Négykézlábra estem, majd a személyzeti szoba felé kezdtem el mászni. Honnan tudja hol dolgozom? Körülnéztem tiszta e a terep, majd miután tiszta volt folytattam az utamat a célig.

-          Lara?

Káromkodtam egyet magamba mikor nekiütköztem az egyik könyvespolcnak. Felgyorsultam, minden megtett „lépéssel” közelebb kerültem a célpontomig. Elállt a lélegzetem mikor megállt előttem egy fekete supra cipő. Tétován felnéztem lábain. Barna szemei csak úgy csillogtak.

-          Mit csinálsz a földön szépségem? – nevetett.

Megragadta karomat, majd talpra állított.

-          L..le ejtettem valamit. – makogtam.

Kuncogott, ami azt jelentette nem hitte el amit mondtam.

-          Lara, Harry mindjárt itt va.. van. – akadozott a barátnőm miközben végignézet Justinon.

-          Nocsak nem tán akar még egy, két ütést. – mosolygott Justin.

-          Ne..nem tudja, hogy itt vagy. – makogott a barátnőm.

-          Justin! Menj el! Kérlek. – fogtam meg a kezét.

Hosszú ujjait átkulcsolta az enyémen, majd szemtelenül rám mosolygott.

-          Elmegyek. De valamit valamiért. – simogatta meg ujjaival a kézfejemet. – Eljössz velem egy randira. – engedte el az egyik kezemet, majd megsimogatta a nyakamon díszelgő foltot. Óvatosan közelebb hajolt, majd egy apró puszit nyomott rá, s egy óvatlan pillanatban ismét egy erős szívást éreztem a nyakamon. Reflexből a mellkasára helyeztem karomat, s próbáltam eltolni magamtól. Sikerült. – Csak kezdett eltűnni. – mosolyogott. 

-          Justin elmegyek veled, csak menj innen! Kérlek.

Barna szemei teljesen megbabonáztak. Tekintetével a lelkemig hatolt.

Egy aprót bólintott, elengedte kezemet. S elindult ki a boltból.