10. rész

Érdekes, hogy az ember élete az egyik pillanatban még rendesen működik a másikban  már teljesen összeomlott mindene. Az a rengeteg ember akiket barátnőmnek tudhattam eltűntek mellőlem. Ahogy megtudták mi történt velem elhagytak.  Rájöttem kik az igazi barátaim. Jobb is így.

-          Mehetünk? – nyitotta ki a kortermem ajtaját Justin.

Némán bólintottam, majd kiléptem az ajtón. Justin hatalmas kezeit a derekamra helyezte, majd így sétáltunk végig a folyosón.

Ahogy a kocsi felé sétáltunk Justin hirtelen elengedte a derekamat. A viselkedése teljesen megváltozott, szemeit egy pontra összpontosította. Végigkövettem a tekintetét majd egy nagy fekete furgont vettem észre a távolba. Körülötte 5 ember volt, akik ugyanúgy figyeltek minket.

Óvatosan megpróbáltam megfogni kezét, de nem engedte. Csak azokat az embereket nézte.

-          Ha azt mondom, hogy fuss akkor fuss! Érted?! – suttogta.

-          Tessék? – csodálkoztam.

-          Csak fuss és ne nézz hátra. Ígérd meg. – fordult felém.

-          Justin! Mi folyik itt? Kik ezek?

-          A múltamból pár ember.

Még beszélt hozzám de nem hallottam semmit, úgy dobogott a fülemben a vér. Megrémisztett. Ő is meg azok az emberek is. Sosem láttam még kétségbeesetnek de most az volt.

-          Elszámolok 3-ig, óvatosan megfordulsz, majd ahogyan csak bírod elkezdesz futni. És ne nézz hátra!

Pulzusom 200 felett volt. Szívverésem felgyorsult.

-          1 – kezdte a számolást. – 2 – folytatta. – 3 – kiabálta.

Ahogy mondta mindent pontosan ugyanúgy csináltam. Megfordultam majd teljes erőmből elkezdtem szaladni. Levegőt alig tudtam venni, ezért szuszogtam.

Lépteket hallottam magam mögött, ezért gyorsan hátra pillantottam. Két ember lohol utánam. Éppen hogy lefordultam a sarkon egy kéz ragadott meg. Visszahúzott magához. Majd egy nedves törlőkendő féleséget nyomtak az arcomra. Ijedségembe nem vettem levegőt, és harcoltam. De a sok kéz ellen nem tehettem semmit.

-          Lélegezz! – utasított egy morgós hangú férfi.

Már nem bírtam levegő nélkül. S a lélegzet vételem után a szemem akaratlanul is lecsukódott. Nem tehettem semmit ellene. A végén már állni sem bírtam, az utolsó pillanatban kapott el egy kéz.