11. rész

Érzékeim lassacskán visszatértek. Már a környezetemet is feltudtam ismerni. Egy házban voltam. Nem tudom miért, és hogyan de a kezeim  odavoltak kötözve a szék kartámlájához. Szám is levolt ragasztva. Óvatosan megpróbáltam kibogozni a kezemet össze fogó kötelet. Majd egy erős rántással már szabad is volt a karom. Számról letéptem a ragtapaszt.

Lábujjhegyre emelkedtem majd elkezdtem keresni a kijáratott. 2 ajtó volt. Az egyik mögül hangokat hallottam, ismerős hangokat. Így tehát a másikat választottam. Elfelejtettem becsukni magam mögött az ajtót, tehát a szél megtette helyettem nem kiszajt csinálva.

-          Még is mit gondolsz hová mész? – jelent meg mögöttem egy 20 éveiben járó férfi.

*Justin szemszöge*

-          Látod Bieber én megmondtam, hogy megfoglak találni, és lám megvagy. Csak azt nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen poros kisvárosban foglak megtalálni. Azt hittem hogy még minig a nagymenő éveidet éled. Hát de az ember is tévedhet.

-          Mit akarsz?

-          Nem mit, hanem inkább kit. A kis barátnőd nagyon csinos, sok pénzt fogok érte kapni a feketepiacon.

Sok hibát követtem el az életemben, amire nem vagyok büszke. Ez az egyik olyan pillanat amikor mindent megbántam, mindent másképpen csináltam volna. Bárcsak, bárcsak vissza lehetne menni az időben.

-          Szívem itt a lány. – lökték be az ajtón Larát.

-          Selena? – csodálkoztam.

-          Ó el is felejtettem mondani, mikor kiderült, hogy megcsaltad vérdíjat tűzött ki a fejedre. Én egyből kaptam a lehetőségen. Úgy is meg akarlak ölni, de úgy jobb ha pénzt is kapok érte.

*Lara szemszöge*

-          Hogy tehetted ezt?

Justin hirtelen hangemelkedése ugrásra késztetett, kemény hangja szinte lerombolta ezeket a vékony falakat. A vastag véna a nyakában kiállt, ez nyilvánvalóan bosszúság jele. Atombiztos bambulása pedig, hogy ideges.

A nő nem válaszolt semmit csak kanjául vigyorgott. Jól látszódott ez neki egy nyeremény volt Justin így látni. Gyönyörű arcán karcolások, vágások látszódnak, kezein foltok találhatóak, amiből arra lehet következtetni, hogy megütötték.

-          Engedjétek el! Engem akartok nem őt! – hangja idegességet mutatott.

-          Miért engednénk el? – kacagott fel a nő. – Jobban fájna neked, ha őt elveszetnéd. Márpedig végig nézed ahogyan elvérzik.

Justin felnevetett.

-          Ha azt gondolod, hogy engem ez érdekel akkor nagyon tévedsz. Sőt ha gondolod megcsinálom én. – kacagott tovább.

-          Akkor csináld! – nyomta a kezébe a kést a nő.

Justint elengedték, majd kitépte a kést a csaj kezéből és szépen lassan felém sétált.

Szívem egyre hevesebben vert, nem bíztam Justinba. Minden megtett lépéssel fokozta az idegességemet. A levegő megfagyott körülöttünk. Bármerre is néztem csak bámuló szempárokkal találtam magam szembe. S mindenki arra várt hogy Justin megöljön.

Hogy féltem- e a haláltól?

Nem igazán. Tudtam, hogy ott jobb helyem lesz mint itt. Nem lesz Louis, Niall, Liam, Zayn, Harry és Justin sem. Nem lesznek állandó veszekedések sem.

Már vártam, vártam a pillanatot mikor kerülök a túlvilágra.

Justin hamarosan megérkezett hozzám, leguggolt hozzám a földre.

-          Sajnálom Lara. – suttogta a fülembe.

Lassacskán felemelte a kést és….