7. rész

Sosem írtam még fiú szemszögéből, mindig segítettek benne, szóval bocsi ha nagyon béna lesz.

*Justin szemszöge*

Lara ajkait az enyémre tapasztotta, majd egy apró puszit nyomot rá. Arca elvörösödött a tudat miatt, hogy megcsókolt, majd sarkon fordult és futásnak eredt.

-          Nem, nem engedhetem el még most. – motyogtam magamban.

Lábaimat megfeszítettem majd utána eredtem. Futottam ahogyan csak bírtam a hosszún sétányon.

A levegő már hűvösebb volt mint amikor megérkeztünk.

-          Lara! – kiabáltam utána.

Hangomtól vízhangzott az egész környék. De Lara úgy csinált mintha nem is hallaná, csak futott és futott. Lábai már alig bírták a futást, ugyanis veszített a tempóból. A levegő amit magába szívott már nem volt elég neki, hangosan zihált mikor lefordult a sarkon.

Izmaimat megfeszítettem s erőt vettem magamon, hogy utolérjem. Karomat kinyújtottam magam elé, így megragadva az övét s visszahoztam magamhoz.

-          Még is mit gondolsz hová futsz, drága?

Nem válaszolt. Csak hangosan zihált a karjaim között. Hosszú barna haja a vállára omlott. Szemeivel folyamatosan engem nézett.

-          Justin? – érintett meg valaki hirtelen.

Egyből felismertem sipákoló hangját. Csak nem tudtam felfogni, hogy hogyan kerül ő ide. De amint jobban szétnéztem rájöttem, Lara egészen egy kis fogadóig futott ahol elég sokszor megfordultam már.

-          Ez ki? – bökött Lara felé Alison.

-          L..Lara Butter vagyok. – dadogott.

-          Figyelj Justin nincs kedves feljönni az egyik szobába? – simította végig a karomat Ali.

Folyamatosan Larát néztem. Arca rideg lett Alison kérdésére. Ismét undorodva nézett rám, mint egy leprásra. Kezeit a szorításomból kitépte, majd kérdően nézett felém.

-          Nincs. – válaszoltam teljesen érzelem mentesen.

Még mindig Larát néztem, most viszont mosolygott, mosolygott mert tudta vele maradok.

Alison közben hol engem, hol pedig Larát nézte.

Hosszú néma percek múlva megszólalt:

-          Ő az újabb áldozatod? – kacagott fel gúnyosan. – Csak vigyázz kislány nehogy kihasználjon. Tudod neki a nők csak szexre kellenek. Semmi érzelem. – fordult Lara felé

-          Alison elég. – szóltam rá.

-          Tudod Justin belefáradtam, vagyis inkább beléd. Unom, hogy csak akkor bukkansz fel ha kell valami, elég felejts el!

Nem érdekelt Alison, egyedül csak ez a lány érdekel. Megragadtam Lara kezét s elhúztam onnan. Nem tiltakozott csak sétált mellettem s próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.

Nem tudom meddig sétáltunk csendben egymás mellet, amikor végre megszólalt:

-          Hány lánnyal feküdtél le eddig?

Tessék? Ez most valami vicc? Ilyet mégis hogy kérhet rajtam számon. Meg nem is számolom őket.

-          Justin! – emelte fel a hangját.

-          16.

-          16 lány? Undorító vagy! Egyszerűen undorodom tőled. – torpant meg hirtelen. – Én is csak erre kellek? Mert ha igen akkor gyerünk az egyik bokorba, hátha még ott nem csináltad. – nevettet fel gúnyosan.

-          Lara kérlek. – húztam magamhoz közelebb.

Ellökött magától, majd a kósza tincseit füle mögé tűrte.

-          Viszlát Justin.