4. rész

Sziasztok!:)
Nos kaptam pár komit, és nagyon köszönöm:) De megszeretnélek titeket kérni, hogy írjatok komikat. Így nem tudom hogy megéri e folytatnom... Szóval ha tetszik akkor komizz, vagy iratkozz fel!:) Na de nem papolok, inkább olvassatok. :* 

                                                                                                                                                                                    

Nem sokkal később Harry toppant be a boltba. ( Manapság milyen népszerű lettem.)

-          Az előbb nem Justin ment ki a boltból? – kérdezte köszönés nélkül.

Aggódó pillanatokat vetettem Nati felé. Remélem fedez.

-          Nem, nem volt itt senki. – füllentett a barátnőm.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Eltátogtam neki egy köszönömöt, majd Harry felé fordultam:

-          Hallom kerestél. – tértem rá a lényegre.

-          Igen. Beszélhetnénk négyszemközt?

-          Persze. – mosolyogtam rá. – Menjünk hátra.

Az agyam úgy kattogott mint egy rosszul megolajozott fogaskerék. Minden az eszembe jutott, mindenféle baromságok. Szavak., Nem is ésszerű mondatok hanem szavak.

-          Lara, én sajnálom. Elrontottam a 18. szülinapod. – szólalt meg Harry a személyzeti szobában.

-          Miért csináltad Harry? – simogattam meg óvatosan az arcán díszelgő foltokat.

-           Nem tudtam irányítani magamat. Amikor megláttam ezt. – simogatta meg az én nyakamon lévő „sebhelyet.” – Akkor egyszerűen elkattantam. Az lebegett a szemem előtt, hogy fájdalmat okozott neked.

-          Ez most jobban fáj, hogy így látlak Harry. Fáj mivel tudom miattam van az egész. Nem lett volna szabad felvonnom magamra a figyelmét.

-          Akaratod nélkül is észrevett volna. – tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.

Belenéztem Harry smaragzöld szemeibe, teljesen más volt mint Justiné. Harry szemei szeretetet, melegséget árasztottak.

Hideg ujjait a fájó pontomra helyezte, majd óvatosan végighúzta rajta. Felszisszentem. Hiszen fájt, még minig fájt.

-          Ez az én hibám. Ha nem hagylak magadra ez meg se történik. Nem „vadászna” rád egy pszichopata.

-          Harry, semmi baj. Majd leszáll rólam. – fogtam meg hatalmas kezét, majd rákulcsoltam az enyémeket.

Mosolyogva végigmért. Majd szemei kicsit elidőztek a dekoltázsomon. Hatalmas kezeit csípőmre helyezte, s magához húzott. Belenéztem gyönyörű szemeibe, majd közelebb hajolt hozzám. Alig volt köztünk pár centi mikor:

-          Harry! Azonnal elkell menned. Millió sikítozó rajongó van itt, és szerintem nem a könyvek miatt jöttek. – tört ránk Nati.

Amint belépet a barátnőm egyből szétrebbentünk.

-          Ú bocsi, én nem tudtam hogy ti…

-          Nem történt semmi. – vágtam a szavába.

-          De történt volna? – mosolyogott rám Harry.

-          Na kifelé! Mielőtt valami bajod lesz. – toltam ki magam előtt.

***

-          Ugye csak hülyéskedsz? – kérdezte hitetlenkedve Amanda.

-          Bárcsak…

Nagyot sóhajtottam, majd a kezembe temettem az arcomat. Alig 1 órám van elkészülni a Justinnal való találkozásomra. Mikor felemeltem a fejemet Tori, Amanda, s Nati bámult rám. Mindhárman elmerülve a saját gondolataiba.

-          És mit fogtok csinálni? – törte végre meg a csendet Tori.

Hirtelen kinyílt az ajtó, Tom esett be rajta.

-          Miről maradtam le? – foglalt mellettem helyet.

-          Larát zaklatja egy igen helyes, de elég erőszakos pasi, és most randira kell vele mennie. – világosította fel Tomot Nati.

-          Justin? – csodálkozott Tom.

-          De miért mész vele ha nem is akarsz? – szólt közbe Amanda.

-          Azért mert félek. Félek hogy mit tenne a szeretteimmel.

-          És mivan ha téged bánt?

-          Őt nem fogja bántani. – szólt közbe ismét Amanda.

***

Miután mindenki elment, elkezdtem készülődni. Felvettem magamra egy halványbarna pólót, s egy egyszerű farmert. Majd magamra dobtam egy enyhe sminket, s már kész is voltam.

Ujjaimat tördelve, idegesen vártam, hogy megszólaljon a csengő.

Pontos volt, 18:00-kor megszólalt a csengő, és elkezdődött.

-          Csinos vagy. – dicsért meg Justin miközben beszálltunk a kocsiba.

-          Kö.köszönöm. – dadogtam.

-          Ne légy ilyen ideges Lara. – vigyorgott önelégülten.

Az út nagy része eléggé csendes volt, inkább a tájat néztem. A napot éppen eltakarta egy felhő, így kicsit hűvösebb volt. Összehúztam magamon a kabátomat.

-          Megérkeztünk. – állította le a kocsi motorját Justin.

Kicsatoltam a biztonsági övet, majd a kallantyúért nyúltam. Ami.. ami zárva volt. Meg kellett várnom, hogy Jusint kinyissa nekem az ajtót. Az a tudat hogy összevagyok vele zárva egyszerűen megrémisztett. Nem segített a helyzetemen az se, hogy belepirultam Justin érintésébe mikor segített kimászni a kocsiból.

Mikor már nem remegtem csak akkor tudtam normálisan körülnézni. A kikötőbe vagyunk. Justin derekam köré helyezte a karját, s úgy mutatta az utat.

Szemeim az egyik hajóról a másikra ugráltak.

-          Itt vagyunk. – állt meg egy gyönyörű szép hajó előtt.