8. rész

Sikerült otthon kikerülnöm anya nyomasztó kérdéseit Harryvel kapcsolatban.. Felmentem a szobámba ahol mindenki előle elrejtőzhettem. Ahol senki sem zavarhat, csak egyedül én vagyok.  Nem volt senkivel kedvem megvitatni az estén történt dolgokat. Már előre félek a holnaptól.

*Másnap*

-          Elnézést.

-          Szia, segíthetek valamiben? – mosolyogtam rá az előttem álló nőre.

-          Igen, az új Jonathan Swift könyvet keresném.

-          Természetesen, kövessen.

Elvezettem őt a sorokon át a J szekcióig. Ujjaimmal végiglapoztam a könyvek borítóját, majd kivettem az imént említett könyvet, s átnyújtottam a hölgynek.

-          Köszönöm. – mosolygott rám.

Viszonoztam a mosolyát, majd visszatértem a könyvek rendezgetéséhez.

-          Lara! Téged keresnek. – kiabált rám Nati.

Szívem hevesebben vert, pulzusom az egekben volt. Féltem. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a Harryvel való találkozásom, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar eljön.

-          Szia. Vagyis sziasztok. – javítottam ki magam mikor megláttam az egész bandát(!).

-          Lara, jól vagy? – kapcsolt elsőnek Niall.

-          Igen jól. – mosolyogtam rá.

Harry arca komoly volt, nem mutatott semmilyen érzelmeket, semleges voltam számára.

-          Még is hogy csinálhattál ilyet? – ripakodott rám Louis.

-          Komolyan elment az eszed? – nézett rám mérgesen Zayn.

-          Srácok nincs semmi bajom. Kérlek felejtsük el oké?!

-          Mégis hogy lehetne elfelejteni?

-          Jó felejtsük el. – vágott Harry, Liam szavába.

-          Tessék? - Fordultak a srácok Harry felé.

-          Figyeljetek, ha akar úgy is találkozik vele, akár engedjük akár nem.

-          De Harry te voltál a legjobban ellene a dolognak, te akartál rá vigyázni, te…

-          Én békén hagyom. – vágott ismét a szavába Hazza Liamnek.

Légzésem egyre jobban lelassult, mellkasomon egy hatalmas kő nehezedet, mintha valahogy összeakarná roppantani azt. Fájtak Harry szavai. Nagyon.

-          Tudod most nagyon megbántottad őt. – súgta a fülembe Niall.

***

Úgy éreztem Amanda ismeri a kidobót a klub bejáratnál. Kezet ráztak, majd a hatalmas férfi arrébb állt hogy beengedjenek minket, a sorban állok legnagyobb bosszúságára.

Amanda megragadta karomat, majd végighúzott az izzadt tömegen egészen a hátsó részig. Ahol rengeteg ember ült egy asztal körül, körülöttük mindenfelé üres üvegek hevertek. Barátságosan köszöntött mindenki, majd engem is bemutatott a tömegnek. Egy szimpatikus fiú mellé ültem le.

-          Szia. – köszöntem neki. – Lara vagyok.

-          Én meg James. – mosolygott vissza.

Ahogy telt az idő, és ahogy csúsztak le sorjában az italok egyre jobb kedvem lett. Egész végig James mellet ültem, s beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla röpke 2 óra alatt.

-          Jössz táncolni? – nyújtotta felém a karját James.

-          Örömmel. – fogadtam el a kezét.

Ujjaim összefonódtak Jamesével, majd áthúzott a meleg tömegen egészen a parkett közepéig. Nyaka köré kulcsoltam kezemet, majd a fejemet vállába fúrtam. Rengeteg ember tekintete szegeződött ránk, én azt hittem, hogy azért mert velem táncol a klub leghelyesebb pasija de nem.

Egyszer csak egy kar nyúlt ki a tömeg közepéből, majd elszakított Jamestől. Nem kellet megfordulnom ahhoz, hogy tudjam kié ez a kar. Ujjait elraktam onnan, majd kicsit arrébb álltam és kérdően fordultam felé. Már éppen megakartam szólalni mikor James megelőzőt:

-          Haver. Ezt most miért csináltad?

-          Lara most velem táncol.

Úgy lett ahogy mondta, megragadta karomat s elhúzott onnan. Hiába ellenkeztem nem engedett el, csak jobban szorított. Így hát feladtam.

-          Dögös vagy.

Justin végignézett rajtam, majd egy picit elidőzött a dekoltázsomon. Szemeivel szinte levetkőztetett, bele se mertem gondolni mit csinálna ha most csak ketten lennénk.

Jéghideg ujjaival a karomat kezdte el simogatni. Megrezzentem, szemeimet összeszorítottam mikor Justin a nyakamon lévő fájó pontra helyezte ujjait. Mély levegőt vettem, összeszedtem minden bátorságomat s Justin nyakához pipicskedtem.

Arca és az nyaka vonalát kezdtem puszilgatni. Majd egészen végig pusziltam a nyakáig. Szemeimet ismét összeszorítottam, majd számmal elkezdtem szívni Justin bőrét. Kezeimet a tarkójára helyeztem, majd haját kezdtem el simogatni.

Justin felnyögött, de a nyögése elhalkult az egyre jobban felhangosodó zenébe.

-          Lara elég. – tolt el magától Justin. – Ez megfog látszódni. – simogatta meg a „sebe” helyét.

Felkuncogtam, nem akartam hogy észrevegye de észrevette. Közelebb lépet hozzám, majd kezét rákulcsolta derekamra. Fejével egyre jobban közelített, egészen a számig. Számítottam rá hogy megcsókol ezért, lehunytam a szememet. De erre ő felnevettet.

-          Nem tudtam, hogy ennyire szeretnéd.

-          Undorodom tőled! S sosem hagynám hogy megcsókolj! – kiabáltam rá.

Nem kellett több, még be sem fejeztem a mondatom de megcsókolt. Lassan és hosszasan. Teljesen elvesztettem az időérzékemet.