6. rész

-          Képzeld el Lara, nem rég voltam nálatok, s beszéltem anyukáddal. Ő igen meglepődőt, hogy téged kereslek mert azt mondtad neki, hogy velem találkozol. Nos hol a fenébe vagy?

Hosszú néma perc hallgatásom után Harry ismét megszólalt:

-          Justinnal vagy? – hangja rideg volt.

-          S..Sajnálom Harry. De nem tehettem mást. – makogtam.

-          Azonnal mond meg hol vagy! Lara nem tudod mire képes Justin. Azonnal el kell onnan jönnöd. – hangja tele volt aggodalommal.

Egy hosszú erős kar nyúlt ki mögülem, majd a fülemtől elvette a telefonomat. S egész egyszerűen kinyomta azt. Nem kellet megfordulnom ahhoz, hogy tudjam Justin áll mögöttem.

Kezeimmel szorosan kapaszkodtam a mosdó szélébe, ezalatt próbáltam irányítani légzésemet. Felemeltem fejemet, s belenéztem a tükörbe. Láttam mögöttem Justin mosolyát. Mosolygott mert tudta mekkora  fájdalmat érez most Harry. Milyen ideges lehet most. Undorító volt, egész egyszerűen undorodom ettől az embertől.

-          Kifog hűlni a vacsora. – vállamtól lefelé végighúzta az ujjait.

Beleborzongtam érintésébe.

Elengedtem a mosdókagylót, majd Justint kikerülve visszamentem az asztalhoz. Nem sokkal később már Justin is ott volt velem.

-          Egyél. – utasított.

-          Nem vagyok éhes. – turkáltam a tányéromon lévő „ételt”

Justin lerakta kezeiből az evőeszközöket majd kezeivel felém nyúlt. Felsóhajtottam kezei érintésére. De még jobban meglepődtem mikor a széket mellém tolta, szorosan mellém. Kezeit most már a combomra helyezte. Lélegzetem elakadt mikor a combomtól felfelé haladt kezeivel. Testem lefagyott. Justin mosolyogva nézte, hogy a mellkasom fel-le mozog. Majd mikor „oda” ért hirtelen felpattantam, hatalmas zajt csinálva a néma hajón.

-          Haza szeretnék menni. – suttogtam.

Szavaim eljutottak Justin tudatáig, ugyanis a fedélzet felé lépkedett. Nem sokkal később már a hajó irányt váltott. Vagyis hamarosan otthon leszek, és elfelejthetek mindent.

Oda lépkedtem a hajó korlátjáig majd szememmel vizslattam a vizet. Tükörsima volt, a telihold tükörképe is látható volt rajta.

Pár perccel később egy kar fonódott körém. Érintése most viszont jól esett. Már nem fáztam annyira.

-          Tessék vedd fel. – vette le magáról a pulcsiját.

Elfogadtam tőle a kedves gesztust s a ruhadarabot magamra vettem.

-          Elárulod mire gondolsz most éppen?

-          Te.tessék? – csodálkoztam.

-          Tudod Lara te olyan más vagy mint a többi lány.

-          Miért milyenek a többi lányok?

-          Könnyűvérűek. – mosolyogott. – Te meg kihívás vagy számomra. És ez tetszik. – lépett hozzám közelebb. – Sosem tudok rájönni, hogy éppen mire gondolsz, milyen érzelmeket váltok ki belőled.

Lélegzetem elakadt. Még csak most tudatosult bennem, hogy Justin hány lánnyal volt előttem. Hány lányt hozhatott ide hajókázni, hány lánynak adta oda a pulcsiját. És ezt mind miért? A szexért? Hát biztos nem az igazit keresi, bitztos csak szexpartnereket keres magának.

Kezeit a nyakam köré helyezte, majd közelebb húzott magához. Elakartam lökni magamtól de a testem nem engedelmeskedett, odafagytak a lábaim. Semmilyen végtagom nem működött.

Gondolataimba elkalandozva már csak arra lettem figyelmes, hogy Justin jéghideg szája az enyémen van. Nem, nem akartam visszacsókolni. De muszáj volt, csókja olyan édes volt mint a méz. Egyszerűen nem bírtam betelni se vele, se az érintésével. Justin kicsit eltávolodott tőlem. Nem bírtam a szemeibe nézni, ezért a fejemet lehajtottam s a cipőorrát kezdtem el tanulmányozni.

Hüvelykujjával az állam alá nyúlt  majd felemelte a fejem. Fejét oldalra biccentette, majd úgy figyelte a reakciómat.

Éreztem ahogyan az arcom lángba borul. Justin már éppen nyitotta volna ki a száját, hogy mondjon valamit, de megérkeztünk a kikötőbe. Felvettem székem karfájáról a táskámat, majd kiszálltam a hajóból.

-          Lara! Várj! – kiáltott utánam.

-          I..igen? – motyogtam.

-          Nem hiányzik valamid? – ért oda mellém.

-          A telefonom. – mosolyogtam.

Átnyújtotta a telefont, én meg a zsebembe helyeztem.

Ott álltunk néma csendbe, a megvilágított mólóparton. Csak ő és én. Ez azért kicsit megrémisztett.

-          Mennem kell.

S ekkor olyan dolog történ amire még én sem számítottam. Megcsókoltam, megcsókoltam Justint. Keserédes volt. Ugyanis nem táplálhatok iránta semmilyen érzést. Vagyis de, de ő nem tudhatja meg.

Legelső reakcióként a futás jutott eszembe. Elfutottam tőle, sőt inkább elmenekültem.