A hajó közepén volt egy asztal, két személyre megterítve.
Nem tudtam megbarátkozni azzal a tudattal, hogy Justinnal
egyedül legyek egy hajón. Több kilométerekre a szárazföldtől. És a segítségtől.
Kabátomat a szék karfájára helyeztem táskámmal együtt, majd helyet foglaltam.
Justin velem szembe ült le. A pincérnő megérkezett, felvette az
italrendeléseket s elment.
Justin az étlapot néztem, majd kérdően felpillantott rám.
-
Nem vagyok éhes. – vágtam rá egyből.
-
Válasz vagy én fogok helyetted. – dörmögött.
-
Akkor legyen ez. – böktem valami furanevű étel felé.
Megérkezett a pincérnő, majd az ételrendeléseket is
felvette, s kisietett.
Justin az szigorúan az arcomat vizslatta. Hosszú néma percek
múlva végre megszólalt:
-
Félsz?
Már majdnem megszólaltam, hogy milyen kérdés ez. De nem. Lealítottam
magamat, nem akartam, hogy megtudja azt hogy rohadtul félek tőle. De biztosra
tudom hogy ezeket az információkat felhasználhatná elennem. Így is elég előnyt
élvez.
A csend válaszolt minden kérdésére. Megmutatta gödröcskéit
mikor rám mosolyogott. Kezeivel már éppen elérte az enyémet mikor megérkezett a
pincérnő. Megköszöntem az elém lerakott ételt. Majd távozott, túl gyorsan, túl
hamar maradtam ismét vele egyedül.
-
Szóval félsz tőlem? – törte meg a csendet ismét Justin.
Nem jött hang a torkomon ki. Pedig próbálkoztam, egyszerűen
a hangszálaim lefagytak.
Apró rezgést éreztem a zsebembe. Óvatosan lenéztem a
telefonomra, Harry hív.
-
Pisilnem kel. – álltam hirtelen fel.
Hallottam hogy mélyen nevet, miközben sietősen haladtam a
mosdó felé.
- Szia Harry. – próbáltam nyugodt maradni.
kövit!!!
VálaszTörlésNemsokára hozom :)
Törlés