15. rész

Egy állat hörgésre hasonlító hangot hallottam. Nagy nehezen kinyitottam a szememet majd a hang irányába próbáltam nézni. Miután felfedeztem hogy a vekkerből jön megpróbáltam lenyomni. Kezeim segítségével próbáltam átmászni az ágy egyik végéből a másikba. Már majdnem sikerült lenyomnom, amikor észrevettem, hogy szuszog valaki mellettem. Fölé tornyosulva megállapítottam, hogy Justin az. Ami elsőnek természetesnek tűnt, de azután leeset hogy mit keresek én mellette? Majd jobban szét néztem rájöttem nem is az én szobámba vagyok. Nem tudtam sokáig ezekkel törődni ugyani egyre hangosabb lett a hörgés. Óvatosan átnyúltam Justinon majd lenyomtam, ám de egy óvatlan pillanatban a kezem kicsúszott majd ráestem.   

Justin felnevetett.

-          Ébren vagy? – másztam le róla.

-          Nem is aludtam az este. – ült fel.

-          Miért? – csodálkoztam.

-          Tudod milyen nyugodtan alszol? – terelte el a témát.

-          Képzeld én este alszom, és nem magamat figyelem. – forgattam meg a szemem.

Nem válaszolt semmit csak felkuncogott, majd az egyik óvatlan pillanatomban Justin hozzám vágta párnáját.

-          Ha harc hát legyen harc! – kiáltottam fel, majd követve a példáját megütöttem a párnával.

Már annyira belemerültünk a „játékba” hogy észre sem vettük mit is csinálunk pontosan. Justin éppen rajtam feküdt és úgy próbálta meg lefogni a kezeim, mire egy halk kopogás hallatszott, s 2 mp múlva már bent állt a szoba kelős közepén az illető.

-          Justin één.. – döbbent le Amanda mikor észrevette, hogy ketten vagyunk.

Justint gyorsan lelöktem magamról, s olyan erősen löktem meg, hogy a padlón kötött ki. Mire ő hangosan felnevetett.

-          Mit akarsz Amanda? – állt fel Jus a padlóról.

-          Csak beszélni szerettem volna veled, de amint látom elfoglalt vagy. – nézett rám lenézően.

-          Gyerünk le a konyhába. – tolta ki Amandát az ajtómon majd rám kacsintott.

Amíg ők kint beszélgettek addig én vettem a bátorságot, és elmentem zuhanyozni. Miután kellően kiáztattam magamat elzártam a zuhanyt s felöltöztem. A hasam már korgott az ürességtől, ezért mentem a hangok után s megtaláltam a konyhát. Éppen elkaptam a beszélgetésük leglényegesebb részét.

-          Justin én még minig szeretlek.

-          Amanda kérlek, én sohasem éreztem semmit irántad. S már azt az estét is nagyon bánom. Visszatekerném az időt ha lehetne.

-          Larát szereted ugye?

Pechemre pont most szólalt meg a padló alattam, mire mindketten felém kapták a fejüket.

-          Bocsánat csak éhes vagyok, de elugrok a közeli pizzázóba.

-          Elviszlek, Amanda már ugyis távozni készült ugye?

-          Igen. – erőltetett egy mosolyt.

Justin szó szerint kidobta Amandát a lakásból.

-          Mennyit hallottál? – tért rá egyből a témára.

-          Éppen eleget.

-          Régen volt már az Lara. Felnőttünk.

-          Szeretted őt? – dőltem bele a pihe-puha kanapéba.

-          Igen. – foglalt helyet mellettem.

-          Nagyon? – firtattam tovább.

-          Az életemnél is jobban. – húzott közelebb magához, majd átölelt.

-          De akkor miért szakítottatok?

-          Sosem voltunk úgy együtt. De amúgy azért mivel neki fontosabb volt az iskola, fősulira szeretett volna menni, így nem maradt ideje rám.

-          Sajnálom. – bújtam hozzá közelebb.

-          Nem bánok semmit. Igazából örülök is, mivel most nem lehetnénk így. – puszilt bele a hajamba. – Mindjárt éhen halok, ne rendeljünk valamit? – állt fel mellőlem.

Bólintottam egyet.

Nagyon bántott az Amandás dolog. Sosem említette nekem, hogy volt közük egymáshoz, főleg ilyen komoly dolog.

-          Ne emészd már magad, nem a te hibád. – jelent meg hirtelen Justin.

-          Justin! Ha most nem lettem volna itt visszafogadtad volna? – álltam fel.

-          Nem. Ő már a múltam. – ölelt meg. – És kérlek hagyjuk ezt a témát.

-          Mikor jön a pizza? – tereltem el a témát.

-          Félóra. – mosolyogott.

***

  

Éreztétek már úgy, hogy elhidegült tőletek a saját házatok? Más lett a légköre, rideg lett mindene. Mert én igen. Tudtam ha belépek hatalmas letolást fogok kapni a tegnapiért, de nem érdekelt. Justin fontos számomra, s nem hagyom hogy egy ilyen apróság miatt elszakítsanak minket egymástól.

Sóhajtottam egy nagyot, majd beléptem az ajtón.

Szokatlan csend fogadott, senki nem mutatott életjelet, vagy hogy egyáltalán van-e itthon valaki. Fellopóztam a szobámba, majd egy váratlan vendég fogadott.

Harry. A kanapémon aludt, látszott rajta, hogy egész éjszaka fent volt. Meggyötörtnek tűnt. Halkan kinyitottam a szekrényemet, és találomra kivettem egy nadrágot, egy felsővel.

Átvándoroltam a fürdőszobámba, majd átöltöztem. Harry halk mocorgására lettem figyelmes. Kinéztem, s láttam, hogy Hazzus felébredt.

-          Jó reggelt Harry. – mosolyogtam rá, miközben fésültem a hajamat.

-          Végre Lara. – állt fel majd szorított a karjai közé. – Hol voltál egész este?

-          Justinál.

-          Lefeküdtetek?  - tért rá a nem kívánatos témára. Ugyanis nem tudtam, hogy lekefüdtem –e vele. 

14. rész

Na ez egy kicsit izgalmasabb rész lett, sok-sok konfiktussal. Renélem azért tetszeni fog. Jó olvasást :*

Dianna megragadta a karomat, s egy nagycsomó izzadt teseten húzott át. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember lesz egy illegális verekedésen.

-          Gyere! Ott van Chaz. – mutatott agy asztal irányába.

Fülledt meleg volt bent, szabály szerűen folyt rólam a víz. Átverekedtünk a tömegen, egészen Chaz-ig.

-          Chaz ő itt Lara, Lara ő Chaz. – mutatott be egymásnak.

-          Már sokat hallottam rólad Lara. – mosolygott rám.

-          Igazán? – ismét éreztem hogy elpirulok.

Bólintott majd az ajtó felé pillantott, ahol megjelent egy mikrofonos ember.

-          Jó napot hölgyeim és uraim! – köszöntött. – Az piros sarokban Tom Clark, a kék sarokban pedig Justiin „Gepárd” Bieber!! – üvöltötte.

A mosoly az arcomról lehervadt. A kórházi eset azért volt sebes az ujja, ezért volt feldagadva az arca, és az éttermes eset is.

Egy csengő hangja szólalt meg és elkezdődőt a meccs. Nem láttam semmit, ezt is csak a Justin nevét skandáló tömegtől tudom.  Muszáj volt közelebb mennem, csak akkor hiszem el ha a saját szememmel látom. Nem gondolkoztam csak cselekedtem, megfontolatlanul, elindultam a ring felé. Átkellet gázolnom néhány emberen de onnan már láttam, hogy tényleg Justin az. Justin aki éppen egy hatalmas ütést mért az ellenfelére. Pólójánál fogva megemelte majd ököllel elkezdte ütni az arcát. A szeme fekete lett, elvakította a pénz hatalma. Egészen addig ütötte míg a fiú egész arca csupa vér nem lett, még egy utolsó ütést mért rá ami eltörte az arccsontját és az abból származó vér ráfröccsent a fehér blúzomra.

A mikrofonos fiú odament és felemelte Justin kezét, amit hatalmas ujjongás követte.

-          Lara! – kiabálta valaki a nevem.

-          Itt vagyok. – emeltem fel a kezemet.

Muszáj volt még egyszer ránéznem a „szörny” Justinra, aki.. aki egyenesen engem nézett. Szemei már ismét barnák voltak, hajából csöpögött az izzadsága úgy mint ahogy a teste többi részéből is.

-          Végre Lara. – fogta meg a karomat Dianna. – Mit keresel itt? – ordibált.

-          Onnan nem láttam semmit. – próbáltam ésszerű magyarázatot adni.

Hirtelen valaki megérintette a vállamat. Fejemet egyből arra a helyre kaptam, ahol az előbb Justin állt, de hűlt helye volt. Így egyértelműen tudtam, hogy ő van mögöttem. Lassan és óvatosan maga felé fordított.

-          Mo, tudom hogy mit gondolsz, de kérlek had magyarázzam meg. – csúsztatta le kezeit az enyémekhez.

-          Kérlek engedj el. – szökött pár könny a szemembe.

-          Kérlek beszéljük meg. – fogta meg erősebben a kezeimet.

-          Szö..szörnyeteg vagy. – szipogtam.

Nem tudom miért engedtem meg, de jól esett az ölelése. Szorosan hozzábújtam, s olyan volt mintha megállt volna az idő. Nem érdekelt, hogy az előbb ölt meg majdnem egy embert, vagy hogy a blúzom tiszta vér. Semmi. Csak szorosan öleltem.

-          Laraa! – kiabálta valaki a nevemet.

-          Már csak ő hiányzott. – forgatta meg a szemét Jus.

-          Harry? – csodálkoztam.

-          Neked elment az eszed?! Hogy kerülsz ide? Vagy egyáltalán te hogy engedhetted meg neki hogy eljöjjön? – förmedt ránk Harry.

-          Ő nem tehet semmiről, Diannával jöttem. – védtem meg Biebert.

-          Már megint azzal a kis ribancal barátkozol? Komolyan Lara elment az eszed.

-          Nem vagyok ribanc. – pofozta fel Dianna Hazzát.

-          Csaj búnyóó! – üvöltötte el magát Justin.

-          Justin! – vágtam hasba.

-          Elég volt! – tört be közénk Louis. – Lara, Harry emeljétek fel a picsátokat és üljetek be az autóba! Most! – üvöltötte. És ti pedig takarodjatok a húgom közeléből!! – bökte meg a mutatóujjával Justint.

-          De Louis ő nem tehet semmiről. – álltam ismét védelmébe Justinnak.

-          Kifelé! – üvöltötte.

-          Nem! Nem megyek ki! – kiabáltam ismét.

Louis arca eltorzult, látszott rajta hogy csalódott bennem.

Odaálltam Justin mellé majd megfogtam a kezét. Harry megragadta Louis kezét majd elkezdte kifelé húzni. Már majdnem kiértek mikor Harry visszapillantott és megcsóválta a fejét. Nem szólt semmit csak kiment, ami éppen elég volt hogy testem a földre zuhanjon. Jobban fájt mindennél. Nem tudtam mit csinálni csak elkezdtem sírni. Jus megragadta erőteljesen a karomat s felállított. Kezeit lábam alá helyezte, majd egy mozdulattal az ölébe vett. Karjaimat nyaka köré fontam majd szorosan hozzá bújtam. 

13. rész

-          Szóval azt mondod, hogy egy pasi megnézte a melleidet és Justin szétverte? – ült le mellém az ágyba Amanda.

-          Pontosan.

-          De aranyos. – tapsolt egyet Tori.

-          Nem Tori ez csöppet sem aranyos. Csak egy elmebeteg ember tesz ilyet.

-          Vagy akinek tetszik valaki. – vágott Nati Amanda szavába.

-          Megmondtam neki, hogy nem szeretnék tőle semmit. És azt mondta ő se szeretne. – mosolyogtam rá.

-          Azért mentek ma is randira. – forgatta meg a szemét Amanda.

-          Nem randi. Csak két barát elmegy moziba.

-          Az tényleg nem randi. – ütött meg egy párnával Tori.

Tudom, hogy mindenki azt gondolja radnira megyek, de nem. Nem szeretnék kapcsolatot, főleg nem Justinnal. Ő más világ. Alkohol, cigi, drogok, sex. Sokkal jobb így mindkettőnknek.

-          De amúgy szerintem aranyosak lennétek. – szólalt meg Nati.

-          Dehogy is. – védekeztem.

-          Szerintem jobb nekik külön. És jobb lenne ha elkerülnéd.

-          Figyelj Amanda, nem mindenki olyan mint te. Attól hogy már megvoltál neki nem biztos hogy Lara is meglesz. Meg amint hallottad csak barátok. – emelte fel a hangját Tori.

-          Hogy mi? – fakadtam ki.

-          Na ezt szépen megcsináltad Victoria Kern.

-          A teljes  nevedet mondta, szerintem jobb ha elkezdesz futni. – nevetett fel Nati.

***

-          Szia Momo. – köszönt Justin.

-          Szia. – mosolyogtam rá. – Mit néznünk ma?

-          Ha neked megfelel akkor a Vasember 3-at.

-          Ú azt nagyon szeretem. – csillant fel a szemem.

Hogy meg akartam –e kérdezni az Amandás sztorit? Hát persze. De úgy voltam vele, majd elmondja ő ha akarja. Igaz alig bírok ellenállni de ki kell bírnom. Még a végén azt hiszi, hogy féltékeny vagyok. Ami persze nem igaz.

Elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk a film kezdetét. Imádom Robert Downey Jr.-t. A világ egyik legjobb színésze.

-          Mi a baj Mo? – suttogta Justin.

Megráztam a fejemet, és próbáltam a filmre koncentrálni de Justin nem hagyott. Belebökte az egyik ujját az oldalamra, mire én hangosan felsikítottam. Nem hagytam magam ezért megdobtam popcornal, mire ő még egyszer megbökte az oldalam. Amire persze én hangosan felnevettem. S ezt eljátszottuk még párszor.

-          Menjetek már szobára. – szólt ránk a mögöttünk ülő csávó.

Tudtam, hogy Justin bármelyik pillanatban széttépheti. De ahelyett hogy azt tette volna elkezdte csikizni a hasamat. Az egész terem az én nevetésemtől zengett, míg nem jött egy őr és megkért minket „kedvesen”, hogy hagyjuk el az épületet.

-          Ezt jól megcsináltad Mo. – mosolyogott rám.

-          Tessék? – csodálkoztam. – Nem én tehetek róla, hogy engem piszkáltál. – sértődtem be.

-          De igen te tehetsz róla, ha nem lennél ilyen szép akkor tudtam volna a filmre koncentrálni.

Éreztem ahogy az egész arcom elvörösödik. De mielőtt visszavághattam volna, megcsörrent a telefonja. Rövid beszélgetés volt. De abból is tudtam, hogy mennie kell valahová.

-          Jóéjszakát Mo. – puszilta meg a szám sarkát, mikor kirakott a ház előtt.

-          Jóéjt Justin. – pirultam el ismét.

Kint álltam a kapunál egészen addig míg el nem hajtott. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást míg be nem értem.

-          Gyerünk Lara öltözz! – vágott hozzám egy ruhát Dianna.

-          Hová megyünk? – döbbentem le.

-          Tudtam, hogy elfelejted. Ma egy boxmecsre megyünk. És nem mondhatod le, mivel megígérted!

-          És ezt kell felvennem? – néztem meg az enyhén rövid ruhámat.

-          Igen.

12. rész

Lassacskán felemelte a kést és belém döfte.

-          LARAA!!

Felriadtam.

Csak egy álmom volt. Rémálom.

-          Jesszus Lara jól vagy? – fogta meg a kezemet Justin.

Megpróbáltam felülni, de nem akart sikeredni. Jobban körülnéztem és még minig a kórházban voltam.

-          Hanyadika van?

-          26.

Nem volt időm megnézni Justint, de mikorra már minden kitisztult végig tudtam rajta nézni. Meggyötörtnek tűnt, itt-ott sebek borították, a szeme alatt egy hatalmas lila folt volt. Haja sem állt úgy ahogyan szokott. Nem volt az a „tökéletes” Bieber. Olyan volt mint akit most jött egy ketrecharcból. Talán nem is álmodtam?

-          Justin mi történt veled? – simogattam meg az ujjperceit.

-          Elestem. – mosolygott rám.

-          És miért van akkora pukli a szemed alatt?

-          Bevertem a szekrénybe.

Tudtam, hogy hazudik. Valami nagyon bűzlött nekem. Nem hiszem, hogy egy esés ilyen sebeket tud ejteni. Valami történt, érzem. Minden porcikámban.

***

-          Na gyere! – kapta fel a cuccomat.

Még egy utolsó pillantásokat vetettem a kórházi szobámra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Ahogy kiléptünk az ajtón deja vu-m volt. De amint szétnéztem megnyugodtam. Nem volt senki sehol. Nem volt nagy fekete kocsi, erős izmos emberek sem.

Justin illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, s a cuccaimat bepakolta a csomagtartóba is.  Miután mindennel végzett, bepattant mellém.

-          Elmegyünk a vacsorázni? – fordította el a kocsi kulcsot.

-          Justin én… Most nem igazán vágyok kapcsolatra. Nemsokára kezdődik a főiskola, és Franciaországba költözök.

-          Mert szerinted barátok nem szoktak elmenni csak úgy vacsorázni? – mosolyogott rám.

-          De csak nem tudtam, hogy mit gondolsz.

-          Buta vagy. – puszilta meg a hajamat.

***

 Este fél8 felé járhatott az óra mikor kiszálltam, a fürdőkádból. Elképesztően jólesett már tisztának lennem, és nem félnem attól hogy valaki rám nyit. Hajamat megszárítottam, majd előkerestem az egyik alkalmi ruhámat. Nem tudtam hová visz el, de ha valami elegáns helyre akkor ne öltözzek alul. Így döntöttem egy piros ruhánál, fekete cipővel. Majd mikorra már felráncigáltam magamra, kisminkeltem magamat.

Pontban 8:00 volt. Egy halk kopogás hallatszott az ajtón. – Louisék itthon vannak, és még mindig nem szeretik Justint -   Kiosontam a szobám ajtaján, majd ajtót nyitottam neki.

Arcán látszódott, hogy megdöbbent.

-          Meseszép vagy. – mosolyogott. – De jobb ha átöltözöl. Nem szeretném senkinek beverni az arcát.

-          Tessék? – csodálkoztam.

-          Nem szeretném ha megbámulnának. Most csak rád szeretnék figyelni, és nem azokra akik megnézik a melledet.

-          Most öltözzek át?

-          Inkább csak vegyél fel egy kardigánt. – mosolyogott.

Az út halkan telt. Nem szerettem volna zavarni a vezetésben ezért inkább csendben maradtam.

-          Megjöttünk. – állította le a motort.

Kiszállt a kocsiból, megkerülte de folyamatosan tartotta velem a szemkontaktus, s kinyitotta az ajtót. Egy pizzázóba jöttünk. Az orromat egyből megcsapta az olasz főszerek illata.

Justin egészen egy kis boxig vezetett, majd helyet foglaltunk.  Nem tudom, hogy Justinnak feltűnt-e de a pincérnő egész végig őt nézte. Rázta a haját, egészen véletlenül hozzá nyúlt.

-          Justin téged nem zavar, hogy a kis vörös pincérnő a szemével felfal? – suttogtam.

-          Engem nem érdekelnek, most veled vagyok. – tette rá a kezét az enyémre.

Mosolyra húzódott a szám.

Egészen eddig nem vettem észre, hogy egy csapat fiatal minket néz és nevetnek. De Justin észrevette, mert láthatólag nagyon idegesítette a dolog.

-          Ne foglalkozz velük. – szólalt meg amikor észrevette, hogy a tömeget bámulom.

-          De miért nevetnek?

-          Azért mert… eddig egy lányt sem kellet elvinnem  szex előtt sehová.

-          De én nem fogok lefeküdni veled! – csattantam fel.

-          Tudom de ők nem. – mutatott a fejével az irányukba.

-          Hányingerem van, menjünk innen! – álltam fel.

Justinba karoltam, majd elindultunk az ajtó felé.

-          Hé kislány! Tetszenek az ikreid. – stírolta a melleimet az egyik pasi.

-          Mit mondtál? – engedett el Justin.

-          Akarsz valamit Bieber? – állt fel a pasi.

Justin nem tétovázott. Oda ment és bevert neki egy jobbegyenest. Az ellenfelei kicsit megszédült az ütéstől de egyéb baja nem lett, amíg egy pontosan ugyanolyan ütést nem adott neki. Ekkor már az orra vére is megeredt. A pasi vissza akart ütni, de kitért előle, majd megragadta a hátán a pólót és a térdével ütötte meg a fejét. Ekkorra elengedte, az elernyedt teste a földre zuhant. 

11. rész

Érzékeim lassacskán visszatértek. Már a környezetemet is feltudtam ismerni. Egy házban voltam. Nem tudom miért, és hogyan de a kezeim  odavoltak kötözve a szék kartámlájához. Szám is levolt ragasztva. Óvatosan megpróbáltam kibogozni a kezemet össze fogó kötelet. Majd egy erős rántással már szabad is volt a karom. Számról letéptem a ragtapaszt.

Lábujjhegyre emelkedtem majd elkezdtem keresni a kijáratott. 2 ajtó volt. Az egyik mögül hangokat hallottam, ismerős hangokat. Így tehát a másikat választottam. Elfelejtettem becsukni magam mögött az ajtót, tehát a szél megtette helyettem nem kiszajt csinálva.

-          Még is mit gondolsz hová mész? – jelent meg mögöttem egy 20 éveiben járó férfi.

*Justin szemszöge*

-          Látod Bieber én megmondtam, hogy megfoglak találni, és lám megvagy. Csak azt nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen poros kisvárosban foglak megtalálni. Azt hittem hogy még minig a nagymenő éveidet éled. Hát de az ember is tévedhet.

-          Mit akarsz?

-          Nem mit, hanem inkább kit. A kis barátnőd nagyon csinos, sok pénzt fogok érte kapni a feketepiacon.

Sok hibát követtem el az életemben, amire nem vagyok büszke. Ez az egyik olyan pillanat amikor mindent megbántam, mindent másképpen csináltam volna. Bárcsak, bárcsak vissza lehetne menni az időben.

-          Szívem itt a lány. – lökték be az ajtón Larát.

-          Selena? – csodálkoztam.

-          Ó el is felejtettem mondani, mikor kiderült, hogy megcsaltad vérdíjat tűzött ki a fejedre. Én egyből kaptam a lehetőségen. Úgy is meg akarlak ölni, de úgy jobb ha pénzt is kapok érte.

*Lara szemszöge*

-          Hogy tehetted ezt?

Justin hirtelen hangemelkedése ugrásra késztetett, kemény hangja szinte lerombolta ezeket a vékony falakat. A vastag véna a nyakában kiállt, ez nyilvánvalóan bosszúság jele. Atombiztos bambulása pedig, hogy ideges.

A nő nem válaszolt semmit csak kanjául vigyorgott. Jól látszódott ez neki egy nyeremény volt Justin így látni. Gyönyörű arcán karcolások, vágások látszódnak, kezein foltok találhatóak, amiből arra lehet következtetni, hogy megütötték.

-          Engedjétek el! Engem akartok nem őt! – hangja idegességet mutatott.

-          Miért engednénk el? – kacagott fel a nő. – Jobban fájna neked, ha őt elveszetnéd. Márpedig végig nézed ahogyan elvérzik.

Justin felnevetett.

-          Ha azt gondolod, hogy engem ez érdekel akkor nagyon tévedsz. Sőt ha gondolod megcsinálom én. – kacagott tovább.

-          Akkor csináld! – nyomta a kezébe a kést a nő.

Justint elengedték, majd kitépte a kést a csaj kezéből és szépen lassan felém sétált.

Szívem egyre hevesebben vert, nem bíztam Justinba. Minden megtett lépéssel fokozta az idegességemet. A levegő megfagyott körülöttünk. Bármerre is néztem csak bámuló szempárokkal találtam magam szembe. S mindenki arra várt hogy Justin megöljön.

Hogy féltem- e a haláltól?

Nem igazán. Tudtam, hogy ott jobb helyem lesz mint itt. Nem lesz Louis, Niall, Liam, Zayn, Harry és Justin sem. Nem lesznek állandó veszekedések sem.

Már vártam, vártam a pillanatot mikor kerülök a túlvilágra.

Justin hamarosan megérkezett hozzám, leguggolt hozzám a földre.

-          Sajnálom Lara. – suttogta a fülembe.

Lassacskán felemelte a kést és….

10. rész

Érdekes, hogy az ember élete az egyik pillanatban még rendesen működik a másikban  már teljesen összeomlott mindene. Az a rengeteg ember akiket barátnőmnek tudhattam eltűntek mellőlem. Ahogy megtudták mi történt velem elhagytak.  Rájöttem kik az igazi barátaim. Jobb is így.

-          Mehetünk? – nyitotta ki a kortermem ajtaját Justin.

Némán bólintottam, majd kiléptem az ajtón. Justin hatalmas kezeit a derekamra helyezte, majd így sétáltunk végig a folyosón.

Ahogy a kocsi felé sétáltunk Justin hirtelen elengedte a derekamat. A viselkedése teljesen megváltozott, szemeit egy pontra összpontosította. Végigkövettem a tekintetét majd egy nagy fekete furgont vettem észre a távolba. Körülötte 5 ember volt, akik ugyanúgy figyeltek minket.

Óvatosan megpróbáltam megfogni kezét, de nem engedte. Csak azokat az embereket nézte.

-          Ha azt mondom, hogy fuss akkor fuss! Érted?! – suttogta.

-          Tessék? – csodálkoztam.

-          Csak fuss és ne nézz hátra. Ígérd meg. – fordult felém.

-          Justin! Mi folyik itt? Kik ezek?

-          A múltamból pár ember.

Még beszélt hozzám de nem hallottam semmit, úgy dobogott a fülemben a vér. Megrémisztett. Ő is meg azok az emberek is. Sosem láttam még kétségbeesetnek de most az volt.

-          Elszámolok 3-ig, óvatosan megfordulsz, majd ahogyan csak bírod elkezdesz futni. És ne nézz hátra!

Pulzusom 200 felett volt. Szívverésem felgyorsult.

-          1 – kezdte a számolást. – 2 – folytatta. – 3 – kiabálta.

Ahogy mondta mindent pontosan ugyanúgy csináltam. Megfordultam majd teljes erőmből elkezdtem szaladni. Levegőt alig tudtam venni, ezért szuszogtam.

Lépteket hallottam magam mögött, ezért gyorsan hátra pillantottam. Két ember lohol utánam. Éppen hogy lefordultam a sarkon egy kéz ragadott meg. Visszahúzott magához. Majd egy nedves törlőkendő féleséget nyomtak az arcomra. Ijedségembe nem vettem levegőt, és harcoltam. De a sok kéz ellen nem tehettem semmit.

-          Lélegezz! – utasított egy morgós hangú férfi.

Már nem bírtam levegő nélkül. S a lélegzet vételem után a szemem akaratlanul is lecsukódott. Nem tehettem semmit ellene. A végén már állni sem bírtam, az utolsó pillanatban kapott el egy kéz.    

9. rész

Gyötrő fájdalmat éreztem a hasamba, megszűnni nem akart. Fejem iszonyatosan hasogatott, vert a víz. Az ágyam fogságába estem, mozdulni is csak fájdalmasan tudtam. Nagy

fájdalmakkal de valahogy felkeltem. Alig tettem két lépést a lábam össze csuklott alattam.

***

Próbáltam kinyitni a szememet de nem ment. Túl sok volt a fehér. Ezért csak hunyorítva tudtam felmérni a környezetem. De így is sikerült, korházban voltam. Hallottam a körülöttem sípoló gépek hangját.

Megrémültem. Fogalmam sem volt hogyan és miért kerültem ide. Utolsó emlékem egy nagy koppanás volt. Feltornáztam magam ülő helyzetben, majd jobban szemügyre vettem szobámat. Egy ágy volt benne, egy hatalmas TV, hűtőszekrény, s egy kanapé amin, amin valaki aludt.

-          Harry? – szaladt ki a számon.

Nem számított rá, hogy már felkeltem. Szemmel láthatóan nagyon is meglepődött, annyira hogy majdnem leesett az ágyról.

Nem szólt semmit, felállt és oda ült mellém az ágyra.

-          Mindjárt itt lesz Justin is, csak leszaladt kávéért. – felelte.

-          Harry mi történt?

Pár pillanatig csend volt, s egyenesen a szemembe nézett. Tudtam, hogy komoly baj van. Láttam a szemén. Félt.

-          Cukorbeteg vagy.

Harry még valamit magyarázott, de nem hallottam a vér dobogás miatt a fülemben. Sosem gondoltam volna, hogy valaha cukorbeteg leszek. Féltem, tudom milyen komplikációkkal járó betegség. Ha nem figyelek oda magamra akkor..meghalok.

-          Felvan már? – lépett be a szobába Justin.

Harry némán bólintott, majd rám nézett.

-          Jobb ha kimegyek. – állt fel.

Nem azért ment ki Harry, hogy itt van Justin. Nem. Már feszült sem volt a hangulat. Talán befejezték a dolgot, és végre leszálltak egymásról. Békesség lesz köztük. Remélem.

Biebs óvatosan leült mellém az ágyra, majd hatalmas kezeit rákulcsolta az enyémre. Rajta is láttam a félelmet, zavarodott volt.

-          Justin én úgy félek. – szorítottam meg a kezét.

-          Ki mondta, hogy az út nem göröngyös? De még akkor is végig lehet rajta menni. Tehát eleshetünk, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk felállni. Ketten tovább jutunk rajta, megoldjuk valahogy, nem kell félned. – nyomott egy puszit a homlokomra.

Szavai hallatán megnyugodtam. Akár csak egy kicsit is de megnyugodtam. Tudtam, hogy ő ott lesz mellettem minden helyzetben. Számíthatók rá.

-          Justin, mondd miért csinálod? Miért ijeszted meg az embereket, hogy veled legyenek?

-          Szóval megijesztettelek?

-          Igen, meg. – suttogtam alig hallhatóan.

Justin izmai megfeszültek, már nem is mosolygott. Elengedte kezemet, majd felállt mellőlem.

Sétálok egye. Majd jövök. – csukta be maga mögött az ajtót.